Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Bélának az apáról írott szavai: „Transsylván ember volt, fajtájához halálig hű, s minden más fajtájú transsylván értéket megbecsülő és megbecsültető” attitűd. Erdély-kötődésük leginkább Buday György csodaszép grafikáiban — az Arany-balladák illusztrációiban, a Székely népballadák világhírt elérő, a „süllyedő népi élet utolsó üzenete”-ként fölfénylő fametszetekben öltenek testet. A család életútja a szülőföldhöz való hűség szép példája. A szellemi honvédelmet szolgálták azok az írók is, akik a Petelei István által sugallt „biztos ízlés” és „makulátlan magyarság” talaján állva vívták harcukat a közügyi küzdőtéren. Cseke Péter közéjük sorolja a kiváló publicistát, Spectatori, Krenner Miklóst, a Székely bánja szociográfiai munka íróját, Bözödi Györgyöt, az erdélyi magyar irodalom szervezői, irányítói közt elévülheteden érdemeket szerezett Kuncz Aladárt. Eszmei törekvéseik, küzdésre sarkalló példaéletük és munkásságuk nyer folytatást az 1956-os budapesti forradalmat emberközelből átélő/megtapasztaló kortársaink következetes, a veszéllyel dacolok, azzal szembenézők, a börtönt is megszenvedők — Kós Károly, Lászlóffy Aladár, Kusztos Endre... - elvhűségében. És a sor folytatódik. Kimagaslik ez a sor „a megismerés kisebbségi keresztútjait” járó Sütő Andrással, kinek főműve — Anyám könnyű álmot ígér - magába ötvözi a szavak és tettek azonosságát, a líraiságot és vallomásosságot, az írói fantáziát, aki drámáival és esszéivel oly sok erőt és hitet adott kortársainak a maguk küzdelme megívásához. A szellemi honvédelem fontos gyakorlótere volt a szellemi élet műhelyeiben végzett munka, az a művészi igényesség és szigor, amellyel Szilágyi Domokos végezte kiadói véleményező munkáját az ifjú tehetségek pályára állításában, továbbá a szellemi építkezés, amely Kántor Lajos vezetésével folyt a Korunk műhelyében, szerkesztői szobáiban. A kötetzáró írásban Cseke Péter visszatér szellemi mentora munkásságához, visszaidézi azt alapállást, miszerint Jancsó Béla „a Bartók-modell érvényesítésében látta és láttatta az erdélyi magyar irodalom jövőjét”, „világirodalmi betájolással készült” tervezett művének — az erdélyi irodalom történetének — megírására. Kiindulópontként fogalmazta meg: „az erdélyi irodalom, melynek önálló életét évszázados gyökerekből az uralomváltozás hívta ki, egy kisebbségi nép életakaratának és sorsvállalásának első folyamata”. Cseke Péter eme kötete és mind az előbbiek azt példázzák, hogy e folyamat időtlen igényként áll előttünk, a kisebbségi életakarat és sorsvállalás a későbbiekben is, mindmáig a legnemesebb eszme, amit íróink, költőink, hagyományaink kutatói és hordozói maguk elé célként tűzhetnek. Cseke Péter: emlékedet feltámasztása. Válogatott és újabb tanulmányok. Magyar Napló Kiadó, Rádiusz Könyvek sorozat, Budapest, 2019. 62
