Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

Szúnyog Sándort és Bence Lajost. A szerző a délvidéki magyar irodalom jövőjét a régmúlt és közelmúlt értékes hagyományainak folytatásában látja. Sárközy Péter tanulmánya — Az olaszországi írók magyar identitástudata — élesen elkü­löníti a tulajdonképpeni emigrációs irodalmat attól az irodalomtól, amelynek képviselői nem váltottak hazát, hanem a hazájuk került új határok közé. Mindemellett megemlíti a szerző azon írókat is, akik hazájukat elhagyni kényszerülve váltak emigráns írókká, mint Mikes Kelemen, Batsányi János, Jósika Miklós, Eötvös József, Ignotus Hugó, Kassák La­jos, Molnár Ferenc, Márai Sándor, Zilahi Lajos, Tollas Tibor, Mérai Tibor, Aczél Tamás, Faludy György. Salman Rushdie-tól, Kunderától, Ionesco-tól, Brodszkij-tól, Tzara-tól, Cioran-tól eltétően, az előbbiek nem váltak nemzetközi írókká, továbbra is a magyar kö­zösségnek írtak. Az olaszországi magyar írók közül a szerző kiemeli a magyarországi születésű és a holokauszt szörnyűségeit túlélő Edith Bruckot, a fiumei kétnyelvű Paolo Santarcangelit, a Magyarországot 1956-ban elhagyó Giorgio Pressburgert, a Magyarországról 1948-ban gyermekként áttelepült Tomaso Kéményt, akinek az olasz nyelven ist Megszabadított Erdély című elbeszélő költeményét különösen nagyra értékek. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom