Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
hogy a szélhámos nap kedélybeteg felhőkkel takarózik hogy összecsókolóznak a fák a reggeli szélben s hogy Isten tenyerének lenyomata ott simul mindannyiunkon * a temetőőr vallomása hazafelé menet árokpartok marasztalták az idő fölfalta halott éveit megfojtotta emlékeit... szépen formázott sírhantok szálltak szembe a föltámadó széllel s mikor a toronyóra éjfélt ütött és angyalok énekeltek spiccesen a tuják s a borostyán szegte fej fák között akkor látta meg a koponyával barátkozó a dán királyfit * mérlegelve (J. A. emlékének) kábán nézed mint úszik a dinnyehéj s hogy Dunába ölik a hajléktalant látod: a szennyes ár örvénylik alant vonz a mély és téged győzköd hogy ne félj mérgeznek néptelen pályaudvarok s szemben a falra feszülő kereszttel este lopott fa lángjánál melegszel s hogy mit érlel sorsod még nem tudhatod megmaradsz magyarnak számkivetve is poşte restante küldöd el mindegyik dalod s a hírekből tudod meg: te vagy a halott ki sínekre száradt testtel fekszik itt ... romló húsodat szótlanul kiméred marad utánad némi apró s egy mérleg
