Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szatmári szerzők
Mihaela Butnaru úgy véli, hogy a könyv egy „szétvágott, szétszakított regény, olyan jelenetekből építve, amelyek mintha nem kötődnének egymáshoz de megvan bennük a gondolatfolytonossága. Azj mondhatnám, hogy a Fehér király drámájának regénye ez egy gyermek élete egy olyan korban, amelyet 20 évvel a kommunizmus után egyesek még mindig sajnálnak. A futball, a háborús játékok, a lakónegyedbeli barátok, a nagyobb fiúk és az ismeretlen emberek mintha saját gyermekkorunkat idéznék. ” Ugyancsak Mihaela Butnaru írja, hogy „az a tény is szpggeszjív, hogy a szereplők gúnynevükön jelennek meg és hogy az apát azért küldik a csatornához mert aláírt egy beadványt, hiánya pedig maga is a könyv egyik szereplőjének tűnik. ” Bodor Adám egy másik, Románában született magyar író, aki aztán kivándorolt Magyarországra. Kolozsváron született 1936. február 22-én és a középiskola végeztével két év börtönre ítélték a kommunista állam elleni szervezkedés vádjával. Később a Protestáns Teológiai Intézet előadásait hallgatta, 1969-től pedig szabadfoglalkozású lett. 1982-ben vándorolt ki Magyarországra, Budapestre, ahol 1998-as nyugdíba vonulásáig a Magvető Kiadó szerkesztője volt, könyvei széles nemzetközi forgalmat értek meg, mintegy 20 nyelvre fordították le azokat. Az írót a legjelentősebb magyarországi irodalmi és művelődési díjakkal jutalmazták. Sinistra körzeteiméi regénye 1992-ben jelent meg, ezt is több mint 20 nyelvre fordították le és a szerző egyik legjobb regényének tekintik. Regényei alapján 1972-2007 között Magyaroszágon hét művészfilmet forgattak. A Sinistra körzet című regény cselekménye valahol Románia északi részén, az ukrán határ közelében, egy „nyomorúságos körzet”-ben játszódik, ahol egy furcsa medverezervátum található, amelyhez az egész cselekmény kapcsolódik. Torz és időn kívüli univerzum ez, amelyben a szereplők identitása folyton megkérdőjeleződik és önidegenségük mintha a külső tényezőktől való függőségük egyik egyensúlyi pontja lenne. Ugyan nincsen semmiféle időbeli támpontunk, de mintha a cselekmény mégis a kommunista rezsim utolsó éveiben játszódna. A könyv főszereplője, Andrej Bodor, fogadott fia, Béla Bundasian keresésére érkezik a Sinistra körzetbe, ennek a névnek valami örmény visszhangja van. A díszlet — akárcsak egyébként a szereplők — igencsak bizarr. A falu neve, ahova Andrej Bodor érkezik, Dobrin, de mivel valaki sárral azt írta a falunévtáblára, hogy „city”, elterjedt, hogy „Dobrin City”-nek hívják a helységet. Puiu Borcan ezredes váratlan eltűnése után, a hegyivadászok élére egy ezredesnő jött Dobrudzsából, aki ugyanolyan furcsa alak volt, mint Borcan, s akinek a neve Coca Mavrodin. „Puiu Borcan ezredes helyébe a dobrini hegyivadászpkhozegy nő, IzoldaMavrodin került, becenevén Coca. Vékonyka volt, halk, átlátszó, mint egy szitakötő. Ha látni akart, egy-két szóval ilyen papír- Zgákból tépett fecniken üzent, könnyen ráismertem, mert az N és azS betűket mindigfordítva írta”. A Bodor által leírt univerzum méltó a nevéhez. A körzet lakói nagyon bizarrak és dögcédulákat viselnek a nyakukban, amelyekre nevüket írták. Teljes közönséget láthatunk, mint valami groteszk maszkabálban, ahol az egyes szereplők bemutatják fontos „számaikat”, akárcsak egy előadáson: az ikreknek egyetlen nevük van: Hamza Petrika, akik a medverezervátumot gondozzák, a meteorológus Géza, aki sohasem nyiratkozik, s így haja a sarkáig ér, s aki bolondulásig szerelmes az étkezde főnökének Bebe nevű lányába, és 33
