Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
B. MIHÁLY CSILLA T ünékeny Ereszcsatornán fény zubog, hóié csöpög le, cseppre-csepp, már egyre gyorsabb s csendesebb, de még a föld, ha indulok, felszisszen, teste seb. A ház előtt kutyánk lazít, hasáig ér a sárga nap, álmot lát, néha hátrakap. A szél Khlórisznak zászlait kibontja sápatag. Megalkotlak, mint új-magam, jövő, te folyton változó, halált vagy ősi lázt hozó, formállak, gyúrlak untalan. Kemény anyaggal dolgozom, álmokat vések, mélyítek, vállamon napfény, éj piheg, s dalok lobognak torkomon. Vigyázlak, van rá jó okom, kezembe veszlek, s lelkemet - amíg életre keltelek -, beléd simítom, csókolom. Mozdulsz, szemedben tűzjelek, az Ég mosollyal ránk tekint, nem szól, de végül, terv szerint, bevégzi félkész művemet. Tünékeny, szép e perc, talán megfogni fáj, vagy nem merem; mi lesz, ha elvész teljesen? Bősz, daltalan tél-éjszakán vajon ki tart velem? * Jövő B. Mihály Csilla 1977-ben született Szatmár németiben. Költő. A Pest me gyei Örkényben él.
