Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
GERLICZKI ANDRÁS Kontextus és narráció — a Barbárok elbeszélője Gerliczki András 1963-ban született Nyíregyházán. Kritikus, irodalomtörténész, költő. Szülővárosában él. Dolgozatom témáját a középiskolai irodalomtanítás gyakorlata kínálta, a megíráshoz viszont Szilágyi Zsófia 2012-es tanulmánya' adta a végső ösztönzést. Munkája az Irodalmi Szemle Oktatási Segédletében jelent meg. Gondolatmenetéhez kapcsolódva úgy látom magam is, hogy a művekkel való iskolai találkozás — ha a szöveggyűjteményt mint lelőhelyet tekintem — maga a steril kontextus-nélküliség. A tankönyvek ugyanakkor többszörös kontextussal falazzák körül — vagy jó esetben tágítják ki és nyitják meg — a szöveg világát. Az értelmező pedagógus szerepe ebben a közegben az interpretáció, vagyis a szó tágasabb és ősibb jelentésében a közvetítés, a közbenjárás. Szöveg és olvasó viszonyának segítése tehát. Ennek viszont feltétele a kontextus vagy kontextusok közös újraépítése, a mű valós helyének megtalálása. A Barbárok szövegére összpontosítva az egyik — tanórai — kontextus-kínáló elemzés Mohácsy Károly széles körben használt tizenegyedik évfolyamos irodalom tankönyve. Móricz művéről a következőket írja: „A Rokonokkal Móricz végleg lezárta a dzsentritémát. A harmincas években újra a falu problémái felé fordult, s regényekben, novellákban, riportokban számolt be a parasztság, a tanyákon élő emberek ijesztő elmaradottságáról, babonás hiedelmeiről, gondolkodásmódjáról. Egyik legmegrendítőbb novellája ebből az időszakból a Barbároké A tankönyv életrajzi-irodalomtörténeti-műfajelméleti közelítését tiszteletben tartva tesszük hozzá, hogy — amint erre Szilágyi Zsófia írásai is felhívják a figyelmet — Móricz nem pusztán szövegteremtő elbeszélőként foglalkozik a „barbár” lélektani, morális, társadalmi, kulturális problematikájával. Akár jegyzeteit, akár naplóját, akár hírlapi írásait tekintjük — különösen a tiszazugi arzénes gyilkosságokkal kapcsolatos reflexióit -, azt látjuk, hogy komplex problémarendszer sűrűsödési pontjaként jelenik meg, tér vissza a téma. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a Barbárok többlépcsős folyamat során kanonizálódik, nyeri el kitüntetett helyét az életmű rendjében. Az első megjelenés ebben a történetben különösen fontos, még akkor is, ha nem közvedenül az értelmezéshez, hanem a szöveg létmódjának megértéséhez, befogadói közegének feltérképezéséhez 71
