Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
SZILÁGYI ALADÁR Egy Berta-Bolygó az Ady-Nap körül Szilágyi Aladár 1943-ban született Pankotán. Helytörténész, publicista, szerkesztő. Nagyváradon él. Tévedés ne essék: írásom nem a „csúcsai várkisasszony”, Boncza Berta (Csinszka) alakját idézi. Hősnőm Brüll Berta (Bubi), Brüll Adél (Léda) húga, a költővel egy esztendőben született bűvös-bájos leányzó, aki a Léda-korszak bizarr-fontos szereplője volt Ady Endre életében. Előrebocsátom: Nagyváradon múlatott bő félszáz esztendőmet a kezdetektől elszakíthatadanul át- meg átszőtték az Ady-dzsungel folyondárjai, hiszen első albérletem a hajdani Szent János (váradiasan: Pokol) utca 11. szám alatt volt, abban az ablaktalan, sötét szobában, ahol Fehér Dezső, a Nagyváradi Napló kiadója biztosított ideiglenes kényszerredakciót Ady és két kollégája számára. Igen, ott barnállott hajdanában az én későbbi fekvőhelyemmel átellenben az a legendás íróasztal, amelyik ma az Ady-múzeum ékessége; igen, azon az ajtón lépett ki a költő, amikor először pillantotta meg főnöke kíséretében azt a bizonyos párizsias eleganciájú hölgyet, aki akkor csupán rideg biccentésre érdemesítette a félhomályból előbukkant fiatalembert... Ezeket a sorokat pediglen a hajdani Stern-villa hátsó traktusában írom, ahonnan belátni a „Léda-ház”-ként elhíresült porta egészét. Többször megkíséreltem felidézni a genius locit, a hely szellemét, legutóbb a Litera, ha irodalmi portál felkérésére, netnapló formájában. Mostani írásom egy akkor elhullatott gondolatból csírázott ki. íme, a vonatkozó szövegtöredék: „Rebesgetik a szomszédságban, hogy mostanság mind gyakrabban látnak egy női alakot lebegni ennek a háznak a környékén. A vallomások alapján kiderítettem: nem, nem Léda szellemalakja kísért errefelé, hanem testvérhúga, az Adyval egyívású Brüll Berta lelke jár 43
