Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Események, évfordulók
zása végett került rá sor. Azonban mindeközben megerősíti azt a nyilvános viselkedési modellt, amely a „románnak lenni” publikus mintája. A magyarellenes lépések, amelyekre a közpolitikában folyamatosan sor kerül, azt a tehetetlenséget is kifejezik, hogy a román állami elit nem tudja elfogadtatni természetes módon a román kulturális modellt, ezért bürokratikus úton szabályozza azt (lásd: zászló-törvény, kétnyelvű feliratok, stb.) A 20. század második felében és a 21. század elején a politikai modernizáció az európai térségben kibővítette a politikai színtereket: a decentralizáció és a szubszidiaritás az Európai Unió fontos elveivé, alappilléreivé váltak. (A kisegítés elve: amely problémát egy közösség meg tud helyi szinten oldani, arról nem szabad a kizárásával magasabb szinten dönteni.) Bakk Miklós szerint román államépítés azonban ma is a 19. században kialakult regáti modell folytatásaként működik. Az államot kizárólagosan felülről építő elit az állam egyedüli politikai közösségeként a demokratikus állampolgári közösség egészét statuálja. Ez ugyan jó alapot biztosít a formális egyenlőséghez, de a sajátos kisebbségi csoportok csoportigényeit nem ismeri el. Tehát a formális egyenlőség ezen típusa iránti igény az óromániai politikai hagyományban a homogenizáció eszköze iránti igény is: annak a 19. századi „modernizációnak” az igénylése, amellyel „megteremtjük a románokat”. A másik megoldástípus a politikai közösséget nemcsak állampolgári dimenzióban ismeri el, hanem „természetes”, történeti és etnikai közösségek összetartozásaként is. Az erdélyi hagyomány ezt a megoldást részesíti előnyben. Ez ma is benne van az erdélyi területi közösségi tagoltságban, ezért a felülről diktált közigazgatási reformtervek itt ütköznek az alulról jövő régióépítési elképzelésekkel. Előadásának összegzéseként Bakk Miklós elmondta, hogy Nagy-Románia nem csupán területeket, hanem nemzetépítési hagyományokat is egyesített. Azonban a két nacionalista modellből, az erdélyi és regáti nemzetépítésből az utóbbi vált meghatározóvá. A két projekt különbségét ma már elfedni látszik a közössé tett politikai mitológia, azonban ez nem oldotta fel azokat a feszültségeket, amelyek a mai napig meghatározzák a román államépítést, és akadályt jelentenek egy új politikai modernizációs modell kialakításában. * A szöveg eredeti változata a www.masypl.ro-n jelent meg 2019. dec. 1-én (https://www. maszol.ro / index.php /hatter /119525-burokratikus-nacionalizmus-es-dakoroman-mitosz-ket-modell-ervenyesul-a-roman-nemzetepitesben) 121
