Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2019. tél (5. évfolyam, 4. szám)
Események, évfordulók
Vig Emese Televíziós újságíró, az Erdélyi Figyelő főszerkesztője, Kolozsváron él. VÍG EMESE Bürokratikus nacionalizmus és dákoromán mítosz - két modell érvényesül a román nemzetépítésben* A román állam 19. századi módszerekkel és eszközökkel igyekszik megteremteni a 21. századi román nemzetet - véli Bakk Miklós politológus, a Sapientia EMTE oktatója. A különbözőségek központosítással történő teljes felszámolásával a sokszínűséget egyneműséggé igyekeznek változtatni. A politikaelmélettel, kisebbség- és nacionalizmus-kutatással foglalkozó szakember a Magyar Tudomány Napja alkalmából foglalta össze a mai román állam létrejöttében szerepet játszó két különböző román nemzetépítési projekt lényegét és azok hatását a mai romániai állampolgárokra. A kutató a két nemzetépítés hipotéziséből kiindulva felvázolta, hogy az erdélyi román nemzetépítés közép-európai jellegű, civil társadalmi alapú volt, és birodalmi keretek között ment végbe. Ennek a folyamatnak az értelmezési keretét Hroch modellje szolgáltatja. A regáti román nemzetépítés különbözik az erdélyitől: ezt az egyesítő, államépítő nacionalizmus elméletével lehetne körülírni, ahol az állami elit a kelet-európai típusú szolgáló elitből fejlődött ki, és értelmezési keretét Breuilly és Hechter nacionalizmuselmélete adja. Az erdélyi modell: a nemzetépítés közép-európai útja. Az erdélyi románság modern nemzetté válása a Miroslav Hroch által leírt nemzetépítési modell alapján értelmezhető a legkézenfekvőbben. Hroch az angolszász szakirodalom megközelítéséből indul ki: a nemzeteket a „nacionalizmus” eszméi kibontakozásának és elterjedésének a folyamata teremtette meg. Az eszmék terjedéséhez Hroch szerint a következő három körülmény szükséges: a sorsként értékelt múlt emlékezete; azok a nyelvi és kulturális kötelékek, amelyek révén a csoporton belüli kommunikáció erős kohéziót eredményez; és végül a csoport erős önszerveződési képessége. A nemzetté alakulás folyamata ezen az alapokon két eltérő utat követett. A nyugat-európai országokban, Angliában, Franciaországban kialakult egy erős, etnikai alapon szerveződő állam, amely kialakította a maga civil társadalmát, és ez kiépítette a nemzetállamot, mint egyenlő polgárok közösségét. Ezzel szemben a közép- és kelet-európai térségre volt jellemző, hogy birodalmi kereteken belüli népcsoportok felett (románok, szerbek, csehek, stb.) idegen elitek uralkodtak. Míg 115
