Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

21. Németh László: Arany János. In: Lő, Ay én katedrám. Tanulmányok. Bp. 1975. 576.

22.1.m. 576-577.

23. Idézi Pienták Attila, In: Babits Mihály Arany Jánosról. ELTE Eötvös K., Bp., 2003. 25- 26.

24. Babits Mihály: Petőfi és Arany. In: Uő, Esszék, tanulmányok I. 161.

25. Babits Mihály: Arany életéből. Apró részlet egy biográfiai kísérletből [1917]. In: i.m. 150.

26. Babits Mihály: Új Arany-életrajz [1932.], i.m. 160-161.

27. Szegedy-Maszák Mihály: Szerepjátszás és költészet. In: Uő, „Minta a szőnyegen”. A műértelmezés esélyei. Bp. 1999. 68.

28. Székely János: Modus vivendi [1982.] In: Uő, A mítosz értelme. Esszék. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1985. 51. 52., 53.

29. Székely János: Ars poetica [1973.] In: Uő, Egy rögeszme genezise. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1978. 372.

30. Székely János: Találkozások G.G.-vel. In: A mítoszértelme. 33.

31. Szegedy-Maszák Mihály, i.m. 74.

32. 24 karát. Kortárs költők versei Arany János 200. évfordulójára. Szerk. Visy Beatrix. OSZK, Bp. 2017.

33. „...a hírlapírás vadházasságra csábította az erkölcsösebb életre... hivatott irodalmat..., a hírlapirodalom felszítta magába az irodalmat.” „Az újságnak életérdeke, hogy az olvasónak kedvében járjon. (...) Nem mondhat le a félig művelt vagy egészen műveletlen tömegről se. (...) Eredendő bűne az alkalmazkodásra való készség.” Ambrus Zoltán: Irodalom és újságírás [Szerda, 1906.] In: Esszépanoráma s.a.r. Kenyeres Zoltán. Szépirodalmi K., Bp.1978. 10-14.

34. Oláh-Gál Róbert: Arany János és a Korány család. Népújság (Marosvásárhely), 2017. nov. 11.

35. Tulajdonképpen ez a (nem, nem Arany habitusát imitáló...) panaszkodás is igazságtalan. Nyolc évvel a sajtóbeli publikálás után, az írás kötetbeli megjelenését szerkesztő és utószóban értelmező fiatal, tehetséges irodalomtörténész, Soltész Márton így vélekedik: „Irodalom és valóság, megírtság és megírhatóság határainak legsajátabb megvilágítása a kötetzáró Tolnai-Mentovich-Szász-szövegtriász. E remekbeszabott művészi triplacsalás már az első közlést vállaló Kortárs szerkesztőinek is komoly fejtörést okozott — főként a tartalomjegyzék összeállításakor. [...] Egyik honi periodikánk szerkesztői mégis félreértették, ...egzakt forrásközlésnek tekintették Szász polifonikus szövegművét. [...] Pedig. .. napnál világosabb, hogy e tercia éppoly... alkotó konstrukció, mint az előtte álló két pszeudo-cikk...”. Soltész Márton: Utószó. In: Szász László Beánk kell bízni. Kráter, Bp., 2012. 378. — A szakmai tisztesség ezt az adalékot is megköveteli: a szöveg értelmezője abban az „iskolában” tanult, amelyben a szöveg szerzője is tanított; viszont kétségtelen és látható: a jó tanítvány hamar kinő az iskolából.

65