Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
A bánat is könnyebb mással megosztva — feleltem egyszer, de letanácsolt, mondván: Téved, uram! Ne traktáljon engem közhelyekkel. Mélységes mély volt, és senkivel meg nem osztható magányban sajgóit Gyurka lelki sérülése. Tündökletes indulása után oly váradan brutalitással teperte le őt a »felszabadulás«, hogy harmincöt éves korában az életmű torzóban maradt, alkotókedve és lehetősége darabokra törött. Minden, amit a börtönévek után írt, alkotott, levéltárakban kutatott, csak keserves kísérlet volt, hogy visszataláljon hajdani önmagához, hogy tudós álmait, regényírói terveit megvalósítsa.”11 Bözödi 1945 utáni élettörténetéről mindössze ez olvasható a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 1981-ben megjelent I. kötetében: „Az 1848-49-es Történelmi Ereklye Múzeum őre, majd egy ideig könyvelőként dolgozott szövetkezetnél, állami vállalatnál, 1957-től nyugdíjazásáig (1975.) akadémiai kutató, ill. főkutató volt Marosvásárhelyen.” Hogy kik és miként „jutalmazták meg” ezzel az állással, arról is beszámol Sütő András. Merthogy a lexikonok mifelénk olykor még Bözödinél is szófukarabbak. Máskor meg árulkodóan bőbeszédűek. A szóban forgó mű III. kötetének egyik M-betűs címszavában például arra bukkanhatunk, hogy 1960-ban Nádorság ostroma címen napvilágot látott egy riportkötet. Bizonyára zengett tőle az ország, mint akkortájt a Beszterce völgye egy másik hasonló jellegű kiadványban, mert a román fordítása is azonnal megjelent. A szerzőnek aligha jutott eszébe afféle abszurditás, hogy kérdéseivel a nádvágásban szakosított Bözödit „ostromolja”. Meg aztán rá se talált volna. Neki nem a román Gulág bugyraiba volt kiküldetése. 7. A kolozsvári származású Poszler György irodalomesztéta, az MTA rendes tagja, 1996-ban nagy örömmel fedezte fel a radikális-népi költő-szociográfus alulról felfelé építkező civiltársadalmi programját. Amely „nem az államra épít, hanem a társadalomra. Az állam, jó, ha segít, de legalább engedje. Hogy is mondta Bibó István? Abnormális fejlődésben - a kelet-európaiban — az állam államosítja a társadalmat. Normális fejlődésben — a nyugat-európaiban - a társadalom társadalmasítja az államot. Erről van szó. A fejlődés normális, nyugat-európai változatáról. Ha nem is megvalósításáról, legalábbis megközelítéséről. Ahol a társadalmasított államban az önmagát felépítő és kisebbségi magyar civil közösség megmentheti-átmentheti önmagát az egyetemes magyarság szellemi egységének, az adott utódállam politikai egységének egyértelmű gazdagodására.” Jegyietek: 1. Moher Károly: Tamási németül. Erdélyi Helikon, 1941. 12. 818-822. 2. Venczel József: Bözödi György társadalomkutató műve. Hitel, 1938. 169-172. 3. Vö.: Moher Károly: Enyveshát. Erdélyi Helikon, 1930. 1. 94-96. 4. Vö.: Balogh Edgár: A társadalomijától a társadalmi vallomásig. Korunk 1937. 3. 261-264.; uő.: Erdélyi magyarságtudomány. Korunk, 1937. 10. 874-877. 5. Uő.: Bözödi György könyve a s^éke/ységről. Brassói Lapok, 1938. június 20. Kötetben in B. E. Mesterek és kortársak. Kriterion Könyvkiadó, Bük., 1974. 456-458. 6. Mikó Imre: Székely bánja. Keleti Újság, 1938. július 31. Újraközölve in. M. I.: Akik előttem jártak. Kriterion Könyvkiadó, Bük., 1976. 64-67. 83
