Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)

Szépirodalom

MARKÓ BÉLA Őszi terv

Végig kell gondolnom, milyen legyek, mint csupasz fák a késő őszi csendben, mert nem számít már, ki voltam, ki lettem, színes levélként az is elpereg,

mi mostanáig itt-ott megmaradt, de egykor végig betakarta vázam, s mintha sajátom lenne, úgy vigyáztam, ha fújt a szél vagy égetett a nap,

azt hittem, hogy nekem s értem felel, hiszen mégiscsak én képzeltem el, pedig dehogy, hiszen talán belőlem

épült, nem sorsom volt, csak jelmezem, s most sóvárogva újratervezem, bár elfedte a világot előlem.

*

Szabad szonett

Ahogy a tavon sikló csónak, ahogy a szénaboglyába döfött vasvilla, ahogy a diófa lombján átlőtt puskagolyó, ahogy a fölöttünk átrepülő madár.

Ahogy megrezzen, aztán elsimul, ahogy hullámzik még, majd lassan megáll, ahogy a papír mindenképpen összezárul, ha rajta marad az írás, akkor is.

Ahogy próbálok nyomot hagyni benne, ahogy a két test egymással elkeveredik, ahogy az eső elmossa előbb-utóbb.

Ahogy a levélről egy vízcsepp lehull, ahogy az ég becsukódik jóllakottan, ahogy értelme van, de célja nincs.

Markó Béla

1951-ben született Kézdivásárhelyen. Költő, közíró, tanár. Marosszentkirályon él.