Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Történelem
követte 1772-ben Marikowzki emlegetett könyve, majd a sort 1783-ban Varasd vármegye és a horvát-szlavón bán orvosának, La Langue Jánosnak a Magyar országi orvos vizekről írt könyve zárta. Ez sem eredeti munka, hanem a későbbiekben említésre kerülő Crantz 1777-ben, Bécsben kiadott munkájának magyarított változata. Persze, a nyomda közelsége önmagában nem lett volna elég a testes könyv kiadásához. Marikowzki azonban, aki a könyv írása idején Szatmár megye főorvosa, élvezhette a megye főispánjának, a nyomdát telepítő Ferenc fiának, gróf Károlyi Antalnak mecénási segítségét. Könyve ajánlásában így ír erről: „Serkentett engemet gyakorta Excellentziád..., hogy ezen jelen levő Orvos könyvet a frantziábul magyarra fordétanám... mivel hogy nyelvünkön még-illyetén könyv nem találtatik..Az erkölcsi támogatáson, a „serkengetésen” kívül bizonyára anyagi támogatásban is részesült Marikowzki. Ez abból is valószínűsíthető, hogy Antal gróf mecénási hajlamait más módon is kiélte: Nagybánya bányászait olcsó gabonával segítette ill. a saját költségén kezdte lecsapoltatni a mocsárláz-fészeknek számító Ecsedi lápot (Szállási, 1942.). Lehetséges, hogy ez utóbbi lépésre Marikowzki ösztönözte Károlyi grófot. Marikowzki ugyanis Szatmár megyei orvosként saját bőrén tapasztalhatta a mocsarak egészségre káros hatását. Könyvének „A hideglelésekről” című 18. részében olvasható: „A rázó hideglelés(ek)... hazánkban igen közönségesek szoktak lenni, kiváltképpen olly helyeken, a hol nagy víz áradások utánn nagy szárazság következik. Ezen nemes Szatmár vármegye ebben főképpen szerentsétlen, mivel itt a Tisza, Szamos és Túr vizei, gyakran ki-öntvén nemtsak a gazdálkodásban, hanem az egésség állapatjában is nagy és meg-mondhatatlan károkat tésznek. Bizonyítja ezt a láp nevű motsár, melly az ide való lakosoknak mind egésségét mint jövedelmét kivált a Méltóságos Károlyi háznak nagyon kissebbiti.” (Marikowzki, 261-262). Marikowzki még nem használja a mocsárláz vagy malária kifejezéseket, csak a „hideglelést” s ennek „külömböző nemeit” különbözteti meg: „Ha minden nap meg-fordúl vagy minden napi vagy kettős harmad napi hideglelés. Ezek között az a külömbség vagyon, hogy a minden napi hideglelés egyes ostromlási tovább tartanak és egyenlők. Ez ritka. A kettős harmad napiban nem olly hoszszasak, de az egymásra következendők közzül egyike mindenkor tartósabb a másikánál. A harmad napi hideglelés két nap alatt egyszer tér-meg. A negyed napi tsak negyed napra fordúl viszsza, és két szabad nap vagyon köztte. Más némű igén ritka ugyan, de én még-is ötöd napit láttam, sőt valóságos egy hetest, melly minden vasárnap viszsza tért” (Marikowzki, 262-263). A harmadnapi a malaria tertiana, a negyednapi a malaria quartana - de mi az a „kettős harmad napi hideglelés”? Nagyjából Marikowzki-könyvével egy időben, 1778-ban, Milesz József (1730-1792) kecskeméti orvos lefordította a bécsi orvosprofesszor, Störck Antalnak a „tábori és falusi borbélyok számára” írt „orvos könyvét”. Ebben a mocsárlázat „el-elhagyó hideglelésnek” nevezik és a malária ominózus válfajáról ez olvasható: „Gyakran a hideg minden nap kileli ugyan a beteget; de a másod napon való ostroma a hidegnek, különbőz az első napitól; ellenben a harmadik napon való ostroma egyez-meg az első napival; és a negyedik napon való ostroma, hasonló a második napihoz, 's a t . az efféle hideg, kettős harmad-napi hideg” (Störck-Milesz, Második Darab, 2.). 88
