Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Történelem
fenntartása a magyar nemzet érdeke. Megalakulása óta végig megtartotta erős pozícióját az Országgyűlésben, gyakorlatilag az összes békebeli kormány 1905-ig szabadelvű volt. Debrecen és Hajdú vármegye azonban ebben az időben az ellenzék fellegvárának számított. A Cívisvárosban a Függetlenségi és 48-as Párt hívei mellett 1903-04 táján jelentős tényezővé fejlődött Bánffy Dezső Új Pártja. Olyanok csatlakoztak hozzá, akik p. o. „labanccá vedlést” láttak a Kossuth-pártban, de a szabadelvűektől is számos szimpatizánst magához térített, miután a „nemzeti színűvé festett, függetlenségi szelleművé hangszerelt 67-esség” programjával vonzó alternatívát kínált a kiábrándult rétegeknek. A főispán gyakorlatilag izolált állapotba került, mivel a kormány érdekeit ellenzéki közgyűlésben kellett védelmeznie. Domahidy ezért egy kényelmetlen helyzetben lépett hivatalba, javaslatait az ellenzék könnyűszerrel elutasíthatta a szavazás során1’. Az ellenzék obstrukciós magatartást vett fel az Országgyűlésben, hogy ellehetetlenítse a kormánypárt munkáját. Hosszas napirend előtti felszólalásokkal, a jegyzőkönyvek szövegében eszközölt, szőrszálhasogató módosításokkal hónapokig megbénították a parlamentet. Tiszának nem volt más választása, mint megtörni ezt a patthelyzetet 1904. november 18-án. A lépés azonban a Szabadelvű Párt bukásához vezetett. Ebben a kontextusban kell látnunk Domahidy első főispánságát. A főispán éppen akkor érkezett haza amerikai útjáról, amikor Tisza kiadta elhíresült „ugrai levelét”: Domahidy majd két hónapos útja során részt vett az interparlamentáris konferencián és a St. Louis-i kiállítás megnyitóján. Az újvilágban töltött idő alatt bejárta a nagyobb amerikai városokat, sőt az Államok elnökével is találkozott, aki „nagy örömmel fogadta a magyar urakból álló társaságot és elismerő szavakkal emlékezett meg a lovagias, sok szenvedést és sok dicsőséget látott magyar nemzetről.”15 1904. október 18-19-án találkozott először a vármegye közgyűlésével, ami a körülményekhez képest operatívnak tűnik. Domahidy gördülékenyen vezette a gyűlést: amerikai útja miatt lemondott a szervezeti szabályrendelet kidolgozásáért felelős bizottság elnökségéről, most azonban Kovács József polgármester ismételt felkérésre vállalta a megbízatást. A költségvetési vita hevében a terem fülledt levegőjére tekintettel szünetet rendelt el. Amikor pedig Jámbor János a második szállásbiztosi állás megszüntetésére terjesztett elő javaslatot, jelezte, hogy „a törvényes időről lekésett”, ezért nem bocsájtja vitára az indítványt. A szerkesztőségi tudósítás azzal a megállapítással kezdődik, hogy a sz. kir. város törvényhatósági bizottságában közepes számban jelentek meg a tagok, jóllehet fontos ügyekben kellett döntéseket hozni. Domahidy 3 óra után nyitotta meg a közgyűlést díszmagyarban. A napirenden számos, költségvetést és országos adminisztrációt érintő kérdést tárgyaltak. Többek között bejelentették, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a ref. főiskolánál létesítendő két új bölcseleti tanszék felállítására előirányzott 10 ezer koronát. A földművelésügyi minisztériumtól azt kérték, engedélyezze a csőszök hosszú lőfegyverrel való ellátását: amelyik kész teljesíteni a közgyűlés óhaját, de feltételhez kötötte: a csőszöknek szakszerű kiképzés után adhatnak a kezébe fegyvert. A közgyűlés tudomásul vette, hogy a hadsereg számára történő „kézi vásárlások” útján történő beszerzéseknél a kisgazdák érdekeit védi a földművelésügyi minisztérium. Nem támogatták viszont Csanád vármegye átiratát, amelyben a vasárnapi munkaszünet kiterjesztését indítványozta: a közgyűlés ugyanis „az idő szerint nem tartja kivihetőnek az italmérések és dohánytőzsöknek egész 75
