Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
korábban nem volt hittapasztalatuk, nem jártak intenzíven templomba, nem ismerték a saját hitüket. Azt, hogy cigányság számára vonzó ez a kisegyház, szerinte magyarázhatjuk az eltérő kultúrával és értékrendszerrel, a cigányok nyitottságával. Sokat számít, hogy zenekar van az istentiszteleti alkalmakon. A zenén keresztül az emberszerető Isten képe jelenik meg nekik, és nem a büntető, ószövetségi Istené. Vonzó tényező még az is, hogy Isten üzenetét hétköznapi nyelvre fordítják le. Jó a közösségi szellem is, jól érzik ott magukat az emberek. Az atya szerint azonban a hit újdonsága nem tart örökké, úgy gondolja, hogy a cigányok nem sokáig fognak megmaradni ebben a gyülekezetben. A gyülekezet hite szerint Isten adja a vezetéshez szükséges autoritást, és az amatőr zenészeknek a képességet arra, hogy őt a gyülekezet előtt zenével szolgálják. Az Istent dicsőítő énekek bár nem a cigányzenei műfaj részei, és szövegük vallásos tartalmú, mégis dallamukban nagyon hasonlóak azokhoz. Aki nem érti a szöveget, könnyen összekeverheti ezeket a vallási énekeket a világi cigány énekekkel. Jelentős különbség viszont, hogy a cigányságra oly jellemző szájbőgőzést, vagy a táncszavak használatát nem fogadják el, elítélik, világiasnak tartják. Az is előfordul, hogy táncolnak a gyülekezetben, bár nem tartják elfogadhatónak a hagyományos cigánytáncot világiassága miatt. Míg ezeket a népzenei elemeket tiltják és elítélik, gyakran nyúlnak vissza szándékosan a cigányság hányattatott sorsának témájához. Sok istentiszteleti alkalmon hangzik el, hogy a cigány lét rossz, eh'télendő, el kell hagyni. Szokatlanul nagy hangsúlyt kap az evangelizációk során (és a hétvégi alkalmakon is) a cigányok „okkult” világgal való kapcsolata, ami miatt szerintük átkok sorát vonták magukra, s ezért a cigányoknak különösen nagy szükségük van a megtérésre. A jóslással, szerelmi kötésekkel foglalkozó oláhcigány asszony képe nagyon gyakran kerül szóba, mint negatív példa. Az ilyen emberekkel való érintkezés tiltott, veszélyes a hívők számára, hiszen ezek az asszonyok ördöngősök, bengunyik, tisztátalanok. Az oláh cigányoknál a dolgok, jelenségek, emberek, állatok, cselekvések egyik legfontosabb jellemzője a „tiszta” vagy „tisztátalan” voltuk.4 A cigányoknak a tisztátalan dolgokkal, lényekkel kapcsolatos viselkedése sok párhuzamot mutat a fertőzéssel szembeni viselkedéssel/ Egyik adatközlőm, egy jósasszony lánya is hasonló dologra panaszkodott — nem engedték meg neki a gyülekezetbe járó rokonai, hogy unokahúgát ölbe vegye, úgy viselkedtek vele, mintha „pestises” volna. Az egyik tag szerint a cigányságnak sokkal mélyebbről, nagyobb bűnökből kell megtérnie, mint a magyaroknak, szerinte ezért nem járnak egy gyülekezetbe a magyarokkal (vagy a magyarok velük). A romungrók és az oláhcigányok között elmondásuk szerint nincs különbség, a gyülekezetben mindenki egyenlőnek számít. Megfigyeléseim azonban ezt nem támasztották alá, hiszen az oláh cigányok alacsonyabb társadalmi szinten levőknek tartják a romungrókat. Ha ezt ritkán be is vallják, akkor a magyarázatuk erre az, hogy a romungróknak mélyebb bűnből, erkölcstelenebb életből kell megtérniük, mint az oláh cigányoknak. A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy az oláh cigány gyülekezeti tagok nem szívesen barátkoznak erkölcstelen, bűnös emberekkel, vagyis főleg a romungrókkal. Az Isten országába vezető egyetlen út szerintük, ha ezeket az ősinek, hagyományosnak mondott - számukra bűnös — cigány kulturális elemeket elhagyják, és megtérnek a gyülekezetbe. Az istentiszteleti alkalmak jó lehetőséget kínálnak arra, hogy a gyülekezeti 58
