Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
reformátusok, római katolikusok, görög katolikusok, nazarénusok, pünkösdisták egyaránt képviseltetik magukat. Etnikai megoszlását tekintve magyarok és cigányok által lakott település. Nagyecseden kétféle cigány csoport települt le. Az egyiket a kárpáti cigányok csoportjába tartozó magyar anyanyelvű romungrók (magyar cigányok) alkotják. Mára ez a csoport lett a legnépesebb. A másik csoport az oláhcigányoké, akik a kiegyezést követően jelentek meg, és Erdélyen keresztül jöttek a településre. Számuk jóval csekélyebb a magyar anyanyelvű romungrókénál. Minden cigány csoport a falu szélén telepedett le, mégpedig úgy, hogy egyik oldalon a romungrók, másik oldalon az oláhcigányok laktak. Az oláhcigányok előítélete a romungrókkal szemben már akkoriban is megfigyelhető volt, mivel nem telepedtek egymás mellé, nem házasodtak össze egymással, tehát nem volt köztük cigány közösségvállalás. A gyülekezet felépítése, vallásos élete A gyülekezet vezetője a pásztor, akit a presbiterek segítenek. Ok az úgynevezett vezetőség. A közösség hierarchiájában őket követi a dicsérő csoport, amely általában öt emberből áll — két énekes, két gitáros és egy dobos hívő alkotja. Megkülönböztetnek ezen túl hat szolgálatot: a lepelszolgálatot, takarító szolgálatot, a rendezőkét, ültetőkét, technikusokét és a sátorépítőkét. A színpadon a vezetőségen kívül csak a dicsérő csoport tagjai tartózkodhatnak, ami jól tükrözi a gyülekezeten belük hierarchiát. Ez az ülésrendben is megfigyelhető — a pásztor és a presbiterek elől ülnek, mögöttük azok, akik még a gyülekezet alakulásakor tértek meg. A gyülekezet életében minden nap van közösségi vallásgyakorlat: hétköznapi imák, szombati és ünnepi istentiszteleti alkalmak, evangekzációs napok. A tagok kb. 70%-a oláh cigány, de egyre több romungró csatlakozik hozzájuk. Az istentisztelet nyelve magyar, de a gyülekezeti énekek csaknem 80%-ban cigány nyelvűek. A közösség normarendszerének meghatározója a Szentírás. Gyakran élnek bibkai példákkal a mindennapos társadalmi érintkezések során is. A szertatásokon éneklés, tanúságtétel, prédikáció és imádság követik egymást. Minderre a felfokozott hangulat a jellemző. Az istentiszteleti alkalmakon a hívek a Szent Szellemmel töltekeznek be. Németh Sándor szavaival élve: „A hívők gyakorta már az összejövetelek elején, a dicséret és az igehirdetés alatt a Szent Lélek hatalma alá kerülnek, ami látványos változást eredményez bennük. Sokan a Szent Lélek erejétől egész testükben rázkódnak, mások a kenet működésének hatására sírnak, nevetnek, és az Úr jelenlévő dicsőségétől a földre esnek.” Az erre felkészült úgynevezett „takaró- vagy lepelszolgálatosok” egy előre elkészített leplet helyeznek a földön fekvőre, hogy megőrizzék személyes terét, szemérmét. Gyakran fordul elő a gyülekezetben nyelveken szólás, általában vízkeresztségkor vagy a közös imádságok során. Egyik beszélgetőpartnerem szerint a gyülekezet minden tagja tud nyelveken szólni, de olyan, aki meg is tudná magyarázni, nincs a gyülekezetben. A pásztor gyógyítani is szokott, csaknem minden alkalmon sor kerül a betegek szószéknél vagy a helyükön történő gyógyítására. Megtérni minden alkalommal lehet, az istentisztelet részeként. A megtérni vágyókat a pásztor előre hívja a szószékhez, ahol a gyülekezettel együtt imádkoznak. A megtérést 56
