Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

bemutatott Missa Bantu, melynek zenéjét Den Boom atya állította össze bantu népzenéből, mely bantu nyelven szólal meg. Ezt azonban két évvel megelőzi egy hazai vonatkozású nem kisebb világszenzáció, Szilas Imre rock-miséje után történik. A hatvanas-hetvenes évek katolikus evangehzációs mozgalmának , a magyar katolikus egyház újraevagelizációs nyelvújításának fontos tényezői voltak a beat-misék: okozói és okozatai is egyben. A „vagyunk”, a „mi nyelvünkön szólnak hozzánk”, és a „saját nyelvünkön szólhatunk” élménye tömegeket mozgósított: erősítette a mag-tagság katolikus identitását és rokonszenvessé, sőt „áramvonalassá” tette a bizonytalanok, a peremhelyzetűek és a kívülállók számára a katolikus egyházat. „Szeretettel jönnek hozzád atyánk hívő gyermekid,/meghálálni kegyelmednek nagy jótéteményeit./Az oltár szent zsámolyához/buzgó szívünk imádást hoz./Áldozatul hozza néked legtisztább érzelmeit.” így valahogy — valljuk be, számunkra, akkori tizenévesek számára eléggé nyögvenyelősen — kezdődtek még az ifjúsági misék is még a hatvanas években, és ehelyett egyszer csak valamikor a hatvanas évek legvégén a kórusról (mintegy az égből) egy beat-zenekar fergeteges kyriéje dübörgőit fel, és az ott lévő tizen- és huszonévesek nem hittek, vagyis éppen hogy hittek a fülüknek, mégis csak itthon vagyunk, és ezt a hasonló nyelven megszólaló fiatal vagy fiatalos papok rendre meg is erősítették. Az 1965-ös Ki mit tudón nyertes spirituálé-trió tagjai (Petrovics Péter és Tamás) baráti körébe tartozott a konzervatórium” mellett kántorképzőbe is járó Szilas Imre, valamint Széli Vince, aki máris a megvalósításon gondolkodik, amikor felbukkan körükben a rock-zene nyelvén megszólaló egyházi zene, és konkréten a beat-mise ötlete. Elsősorban neki és az idők jeleit bátran felismerő Zöldi Sándor plébánosnak9 is köszönhető, hogy 1967 húsvétján Abonyban bemutatják a világon az első rock-misét, Szilas Húsvéti misé\ét, vagy ahogyan akkor nevezték, a Mass teenagers, és miután megnyeri ügyüknek a plébános (Tóth János) és a karnagy (Tardy Hás^ló) támogatását, 1968-tól a Mátyás-templomban is. A hatás elementáris, és ez nem csak a templomba járó és az oda ez alkalmakkor a beat-mise hírére érkező fiatalokra vonatkozik. Az eseményekre nagy létszámmal fölvonuló titkosrendőrség és tucatnyi lap és magazin tudósítója sem maradt tétlen és/vagy semleges: a Hudas Matyi, a Magyar Kendőr és a Világosság egyaránt — persze nem egyformán — foglalkozott az eseménnyel.' Ebben a műben összefutottak a szálak, és eredeti, hiteles és hatásos szövedéket (kompozíciót) alkottak: a hagyományos liturgia, a magyar népének, az akkori up to date rock-zene, a basszusgitár és az orgona, a Mátyás-templom kórusa és a Gemini együttes. A tizenhét éves Szilas, akinek életeleme a kaland és a játék, aki a vasárnapi misén való részvételt elemi szükségletének érzi, valami póztalanabb zenét kívánna a templomba, mely egyaránt emlékeztet Bachra és Oscar Petersonra, mely a „hitörömöt” sugározza. Kommunikációs módját tekintve tehtalálat, szociológiailag releváns, mert belesimul a gettóba szorított intézményeshez képest közösségi alternatívát képező mozgalmi egyház folyamataiba, kérdés, hogyan ítélhető meg esztétikailag, ha nem a klasszikus és magasságos hagyományos egyházzene fitymáló megjegyzéseire hagyakozunk, jöjjenek azok akár Dobszay Lászlótól is. Számomra e tekintetben első számú szakértő az a Körmendy Ferenc, aki a Mátyás-templom klasszikus zenearában és a Rock-színház zenekarában is játszott, aki később a Bartók-rádió igazgatója volt, aki egyébként sajnálkozva állapította meg, hogy a magyar katolikus evangehzációs mozgalom zenéjének 95 százaléka a beat- és rockzenének csak harmadvonalbeli változatát képviseli. Ez alól szerinte is kivétel a Szilas-24