Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
KAMARAS ISTVÁN A Szilas-misétől a Jenő-dalokig (Nyelvújítás a katolikus újraevageli^ááós mozgalomban) Kamarás István 1941-ben született Munkácson, író, szociológus, nyugalmazott egyetemi oktató. Budapesten él. Esterházy Péter számomra legjobb Hrabal könyve című regényében az Úristen az ember kedvéért újra megtestesül, és önmagát ajándékozó áldozatot hoz: ráveszi magát, hogy Charlie Parkertől (amúgy egy valláserkölcsilegmeglehetősen szalonképtelen fazontól) megtanuljon szaxofonozni, ugyanis „az Úristen mindenható volt, egyet nem tudott, nem tudott szaxofonozni”, ebben is tekintetben is emberré válni, osztozni sorsunkban, kultúránkban, ami ez esetben keservesen nehezen ment, sok-sok melléfogással, még, bizony, az Úristennek is.1 Ez a nagylelkű és áldozatos — „kedvetekért bármit megtanulok” — gesztus kínálkozik mintául az evangéliumot (vagyis az örömhírt) már kultúrákban hirdető kereszténynek, aki mindig is hajlamos volt arra, hogy hitbéli igazságát - merő jó szándékkal vagy éppen ésszerű és önérdekű megfontolásból vagy kultúrája igazságával kapcsolja össze. Még a jezsuiták 17-18. századi paraguayi teokratikus-kommunisztikus államában egy valóban keresztény európai kultúrát sajátították el az európai kultúra romlott és hiteltelen változatából kimenekített indiánok, akik európai egyházi énekkel-zenével dicsérték az Urat, ha „szíwel-lélekkel” is, de nem saját nyelvükön. Még ennél is ígéretesebbe volt a Matteo Ricci kínai kísérlete. Az ugyancsak jezsuita misszionárius ugyanis nem csak egyszerűen kínaiul akarta az örömhírt hirdetni, hanem „a zsidók közt zsidóvá lettem” szellemében - európai paptársait mégis meghökkentve - kínai nyelven is, vagyis a kínai kultúrát, szokásokat, hagyományokat, szimbólumokat tette igehirdetése kiindulópontjává, a másik fél (pogány) nyelvének elsajátításával és megkeresztelésével. 1952- ben Uudo Haazen a baluba törzs zenei nyelvén szólaltatja meg - még a II. Vatikáni zsinat előtt érthetően — latin nyelven a Kamina Central School diák-kórusa által a Missa bubát , melynek máig élő világméretű kultusza van. Felhangzik Pasolini Máté evangéliumáoan, műsoron van a legkülönbözőbb zenei rendezvényeken, megfesti Illés Árpád, képe megihleti Weöres Sándort , viharos tetszést arat még napjaink hazai keresztény ifjúsági találkozóin is.5 Az emblematikussá vált Missa buba árnyékában maradt méltadanul az 1969-ben — immár a zsinat szellemében — 23
