Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Szépirodalom
PINTEA LÁSZLÓ Amfora és térkép Pintea László 1956-ban született Szatmárnémetiben. Prózaíró. Szülővárosában él. Kopott térképeket tanulmányozok, elavult rajzokat, melyek kezdetlegességük ellenére is hasznos ismeretekkel szolgáltak az elmúlt idők hajósainak. A színes vonalakat követve, tudásra áhítozó megszállott keresővé válók. Bonyolult ábrák jelentésein gondolkodva, véletlenszerűen találok az igazság elvont formáira. Később már nincs szükségemamegvalósuláskülönbözőszakaszaira,arészletek kiteljesedése szinte folyamatos, egykori élmények hatására idéződnek a szükséges mozzanatok. Az emlékezés sóvárgó kényszere idézi a múlt eseményeit. Az idők homályából származó neszezésre leszek figyelmes, majd különös hang szólít meg, lassan körülfog és áthat, közben egy ismereden világ kereteit tárja fel előttem. Újfajta értelemmel telnek meg a szavak, sajátos jelentést kapnak a torlódó mondatok. A felém sugárzott teremtő szándék révén, olyan fogalmak teljesednek ki, melyeket a pergamenre rajzolt ábrák és mintázatok sugallnak. Jelentős összefüggéseket értek meg, amelyeket az elmosódott formák sejtetnek. Rég feledett mozzanatok fogalmazódnak újjá, melyeknek semmi közük a pillanat valóságához, egy elmúlt világból erednek, mégis hitelesen hatnak. Különös ismeretek torlódnak, melyek a maguk módján arra ösztönöznek, hogy a pillanatnyi szempontoknak megfelelően használjam fel jelentésüket. Frissen érzett színek és árnyalatok, ízek és illatok lepnek meg, melyek elmúlt idők valóságát teremtik újjá. Nélkülözhetetlen elemei a kibontakozásnak, elveszett világhoz tartozó igazságokat tárnak fel. Viszonylag hamar sikerül felismernem, hogy korábban is tudtam róluk, a rendelkezésemre álltak, valahogy mégsem használtam fel őket, egyszerűen nem volt szükségem rájuk. Elmém mélyén őriztem a részleteket, tudva, hogy az idők viharaiban sem enyésznek el a fontos sajátosságok. Meg se lep a felismerés, hogy szükség esetén tetszés szerint alkalmazhatom őket, akkor is a jelenbe képzelhetem a múlt sajátosságait, ha egy másik időhöz tartoznak. Jellemző vonásait felhasználva, a pillanat elemévé válhat bármi, ami fontos, mert soha nem veszett el. Az emlékezés folyamata révén bármikor idézhetőek az egykori események, és utólag olyan körülményekről is tudomást szerezhetek, amelyekről akkor fogalmam se volt. A mozzanatok kiteljesedése során, csak 13
