Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Események, évfordulók
tanulói motiváció tanulói kontextusban való értelmezése szélesebb keretet nyújt olyan lehetőségek felmérésére és kipróbálására, melyek a motiváció növelését eredményezhetik. Kutatások eredményei bizonyítják, hogy az iskolai társas kapcsolatok fontos szerepet játszanak a szociális elköteleződés kialakulásában és az iskolai motiváció alakulására is hatással vannak. (Juvonen, Wentvgl, 1996., Ladd és munkatársai, 2009. és Wentsţel és munkatársai, 2010. idéyi KaufeIder, Drury, Jagenow, Hoferichter, Bukowski, 2013.). Ugyancsak fontos szociális kapcsolat az iskolai kontextusban a tanár-diák kapcsolat (Raufelder, Mohr, 2011. és Wentyel, 2009.a idérf Rumfelder, Drury, Jagenow, Hoferichter, Bukowski, 2013.). Míg a diák-diák kapcsolat erős hatást gyakorol a diákok általános jólétére az iskolában (Hascher; 2007. és Baufelder, Mohr, 2011. idésf Raufelder, Drury, Jagenow, Hoferichter, Bukowski 2013.), addig a tanár-diák kapcsolat központi szereppel bír a tanulók érdeklődésének felkeltésében (pl, Birch és Hadd, 1996., Birch és Hadd, 1997., Pianta és Nimit% 1991. idéyi Raufe Ider, Drury, Jagenow, Hoferichter, Bukowski, 2013.). Ded és Ryan (1985.) ónmeghatároyó elmélete kiemeli (rövidítve SDT- Self-determination theory), hogy a tanulók három alapvető szükséglettel rendelkeznek (kompetencia, autonómia és odatartozás), és az osztályok különböznek ennek a három szükségletnek a facilitálásában, vagyis abban, hogy megkönnyítik vagy meggátolják ezeknek a szükségleteknek a kielégítését. (Deci és Ryan, 1985.; Ryan és Stiller, 1991. idéyi Urdan, Schoenfelder, 2006.) Pontosabban meghatározva az önmeghatározó elmélet szerint az emberek három veleszületett szükséglettel rendelkeznek, melyeket feltétlenül ki kell elégíteniük annak érdekében, hogy elérhessék az önkontroll, motiváció és a személyes jólét érzését (Deci és Ryan, 1985. idéyj Urdan, Schoenf elder, 2006.). Az első e szükségletek közül az odatartozás (relatedness), vagyis a biztonság és valahova tartozás érzése egy szociális környezeten belül, ami arra motiválja az egyéneket, hogy kövessék a normákat és szabályokat. A második a kompetencia, ami tulajdonképpen a hatékony működésből származtatható és az önértékelés fejlődésének egyik fontos komponensét képezi. A harmadik az autonómia iránti szükséglet, vagyis az egyénnek azon igénye, hogy cselekedetei felett kontrollt gyakoroljon, illetve sikert tapasztaljon, ami a motiváció egyik fontos elősegítője. Mindhárom szükséglet összefonódik: az odatartozás biztosítja a biztonságot, ami fontos a diákok autonóm kezdeményezéseihez; egy feladat végzése során megtapasztalt autonómia és függetlenség elősegíti a kompetencia érzetét; a kompetencia pedig magabiztosságot kölcsönöz az egyéneknek, hogy elfogadottnak és odatartozónak érezzék magukat a többiek körében. Ezen három szükséglet kielégítése tulajdonképpen a szociális környezet terméke, ami az elfogadás, siker, önkontroll mértékét szabályozza. A kutatások számos jótékony hatást említenek arra vonatkozóan, ha a diákoknak mindhárom szükségletet sikerül elérniük. Például, ha azt érzik, hogy olyan tanulási környezetben vannak, ami autonómiát támogató, akkor belsőleg motiváltabbak (Deci és Ryan, 1985. idéyi Urdan, Schoenfelder, 2006.), valamint magasabb az önértékelésük és az észlelt kompetenciájuk (Ryan és Grolnick, 1986. idéyi Urdan, Schoenfelder, 2006.) és sokkal kevésbé valószínű, hogy iskolaelhagyók lesznek (Harde és Reeve, 2003. idé^i Urdan,Schoenfelder, 2006.). Intrinzik motiváció esetén magáért a feladat elvégzéséért cselekszünk, nem pedig valamilyen külső 100
