Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Történelem
Hajnal elnevezés is szóba került, de végül Kölcsey Ferenc lett a második szatmári páholy névadója. Azért eshetett rá a választás, mivel a páholy alakulása idején úgy tudták, hogy a himnusz költője szabadkőműves volt.16 Az egyeden „bizonyíték”, Kölcsey „Akácia” című költeménye nem támaszt alá mást, mint azt, hogy a költő ismerte a szabadkőműves jelképeket, és érdemesnek találta megörökíteni azokat egy versében. Életrajzírói nem is adnak hitelt állítólagos szabadkőművességének. 1913. december 13-án szabad ég alatt gyűltek össze első fokú munkára18 a szabályszerű mester oklevéllel és elbocsátó levéllel rendelkező szatmári szabadkőműves mesterek, név szerint dr. Barna János, dr. Erdélyi Miksa, dr. Fekete Samu, Feldmann Dezső, Figus Albert, Gara Sándor, Gross Ignác, dr. Halász Lajos, Horvatin Ede, dr. Keller Lajos, Kiszely Árpád, dr. Pirkler Ernő, dr. Shik Elemér, Szabó János, Szathmáry Ákos, dr. Tanódy Endre, dr. Tanódy Márton, Zsolnai Ármin, továbbá a következő szabadkőműves inasok: dr. Antal István, dr. Bartha József, Baumgarten Zsigmond, Bélteky Lajos, Berky Lajos, Duszik Lajos, Ferencz Ágoston, Fried Sándor, Hajgató Géza, Kulcsár Lajos, dr. Lénárd István, Litteczky István, dr. Papp Ottó, dr. Papp Zoltán, Radó Rezső, hogy „a filozofikus, filantrópikus és progresszív eszmék hathatósabb fejlesztése és terjesztése, szabadkőműves önművelődés és testvéri szeretet fokozása, a királyi művészet eredményesebb gyakorlása céljából” Szatmárnémeti keletén ideiglenes páholyt hozzanak létre a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy védnöksége alatt. Megválasztották a világosságokat is, Tanódy Márton főmester, Erdélyi Miksa első felügyelő, Szathmáry Ákos második felügyelő, Shik Elemér szónok, Barna János titkár, Zsolnai Ármin kincstárnok , Kiszely Árpád templomőr személyében. Miután a jelen levő szabadkőművesek egyhangúlag jóváhagyták a fenti határozatokat, következett a munkatábla fényesítése és felküldése a Symbolikus Nagypáholy számára. Az alapító tagok foglalkozás szerinti, valamint az etnikai összetételével kapcsolatosan szeretnék néhány észrevételt tenni, a XIX. század végén, ill. a XX. század elején ugyanis megváltozott a szabadkőművesség társadalmi helyzete: tipikusan polgári szervezetté vált, nemcsak eszményeiben, de összetételében is. A páholytagok túlnyomó többsége az értelmiségiekből, szabadfoglalkozásúakból (ügyvéd, orvos, újságíró stb.), valamint a kereskedelem, az ipar különböző képviselőiből, tehát a kis- és középpolgárság különböző rétegeiből került ki. Ez a jelenség a szatmári páholy esetében is megfigyelhető: az alapítók között öt ügyvédet, hat tanárt, három orvost, három lelkészt, de városi tanácsost, gyár- és bankigazgatót, állomásfőnököt, államvasúti főmérnököt, postafőtisztet, községi bírót is találunk. A felgyorsult polgárosodás, az iparfejlődés következtében megnőtt — különösen térségünkben — a zsidó vagy zsidó származású páholytagok száma. A polgároknak ez a rétege erősödő gazdasági pozícióival összhangban álló társadalmi szerepre, az adott társadalommal való hasonulásra törekedett. Számára a szabadkőművesség eszmerendszere azért is rokonszenves volt, mert a páholytagság segítette a beilleszkedésben. A szabadkőművesség elvei alapján a páholyok túlnyomó többsége nem tett különbséget felekezeti szempontból a keresők között.28 Az a tény, hogy a zsidó polgárság nagy számban vett részt a páholyéletben, a XIXXX. század fordulóján megjelenő újkonzervatív, (szélső)jobboldali irányzatok számára 83
