Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Események, évfordulók
OZSVÁTH SÁNDOR Beszédünkről - talán az utolsó órában Ozsváth Sándor 1950-ben született Szamosszegen. Művelődéstörténész. Debrecenben él. Mikor e sorokat írom, január 22-t van, a magyar kultúra napja. Drámaíróversennyel, színházi- és filmbemutatókkal, hangversenyekkel, kiállításokkal teszik emlékezetessé szerte a Kárpát-hazában, százak és ezrek mondanak egyszerre verset, díjakat meg kitüntetéseket adnak át az arra érdemeseknek. A Kölcsey Társaság (a magyar kultúra napjának ödetgazdája) idei rendezvényén Kosa Ferenc Kossuth-díjas filmrendező vehette át a Kölcsey-emlékplakettet Ferenc tekintetes falujában, Szatmárcsekén. Szó sem esik azonban sehol kultúránk sok ezer éves fundamentumáról, arról az örökségről, melyhez mindenikünk születése jogán hozzájuthat: a magyar beszédről. Más, hasonlóan jeles alkalmakkor, mint például áprilisban, a magyar nyelv hetében vagy november 13-án, a magyar nyelv napján, amikor kézenfekvő volna beszédünk egyediségét méltatni, nagyszerűségét ország-világnak felmutatni, ápolásával és védelmével foglalkozni, jobbára csak nyelvhelyességről, nyelvi hibákról — esetleg réteg- és tájnyelvekről — nyelvészkednek a nyelvészek. Magáról a beszédről, vagyis arról, hogy hogyan mondjuk helyesen, sajátosan magyaros beszédtechnikával azt, amit mondunk, még elvétve sem esik szó. Magyar iskolákban szervezetten, intézményes keretek között ma nem tanítanak beszédet. Utoljára majd’ hetven éve volt tantárgy az elemi alsó tagozatán - elnevezése sok mindent elárul: beszéd- és értelemgyakorlat. Fentiek alapján számos kérdés kellene feltenni s megválaszolni. Erre, elsősorban terjedelmi korlátok miatt, nem vállalkozhatott!. Egyre talán igen: Miért olyan különleges a mi beszédünk? Fia külföldön (a Kárpát-hazán kívül) járunk, szinte mindenütt felfigyelnek beszédünkre - olykor még furcsállják is. Flogy miért? Mert a mienk hangzása teljesen más, mint a szomszédos vagy még távolabbi nyelveké! Más a zeneisége (hangsúlyrendszere, ritmusa, dallamvezetése), még a beszédtechnikánk is lényegesen eltérő! Ez a másság jellemzi egyébként egész kultúránkat itt, Európa közepén, mert nekünk, magyaroknak más a gondolkodásmódunk, más a tér-időszemléletünk, a kép-jelrendszerünk, de más az ízlésünk és mások a szokásaink is — hogy csak a lényegesebbeket említsem. ^
