Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Történelem
került sor sáncátvágásra, mely öt párhuzamos árkot mutatott ki, a legnagyobb sánc, Kr. u. 1. századra becsülhető régiség szempontból a leletanyagokból kiindulva, de sajnos az ásatások a következő években már nem folytatódtak. A Csörsz-árok kutatási helyzete sokkal kedvezőbb a Marostól délre fekvő területeken, a Bánságban. Ez köszönhető a részletes osztrák katonai térképeknek, ahol sok helyen fel van tüntetve az árok. A Temesvári Egyetem felméréseinek és nem utolsó sorban a bánáti autópálya építkezéseknek köszönhetően is rendelkezünk felmérésekkel. A román kutatás itt három, nagyjából észak-dél irányú sáncot tart számon. A nyugati tulajdonképp három szegmensből áll, melyek közül a középső nyugatabbra is van a többitől és kissé eltérő irányú, mintha nem is ehhez a sáncrendszerhez tartozna. Az északi szegmens Egres/ Igriş és Nagyszentmiklós/Sánnicolau Mare között követhető, 2007-ben ezt a szakaszt régészeti terepbejárásban vizsgálták, megállapítván, hogy a terepen már aüg észrevehető. Temeskenéz/Satchinez és Perjámos/Periam között, Varjas/Variaş-ig jó állapotban maradt meg, itt megfigyelhető két párhuzamos földhányás, melyek közül a keleti eléri a 1,5 méteres magasságot. A középső sánc Szabadhely/Sâmbăteni környékén lépi át a Marost, ezt Florin Medeleţ ásta meg még 1968-ban, a Hidasliget/Pişchia-Erdoben, azonban az eredményeket sajnos mindmáig nem közölték. Csupán egy rövid jelentésben említenek három párhuzamos sáncot és négy árkot. Az utóbbi évtizedekben a romániai Bánátban nagyléptékű autópálya-fejlesztések voltak, ennek köszönhetően a középső védművet a régészek kétszer is átvághatták. Ujszentes/Dumbrăviţă mellett a sánc nyugati oldalán két, míg keled oldalán egy árkot találtak. Ennek alapján az ásatásokat végző szakemberek két használati fázist feltételeznek, az elsőt Dácia provincia védelmében vélték felfedezni, ahol az árkok a nyugati oldalon találhatóak, míg a másodikat a 4. században, ahol az árok már a keleti oldalon vannak jelen. Temesgyarmat/Giarmata határában az ásatások Hidasliget/ Pişchiahoz hasonlóan négy árkot azonosítottak. E rendszert támasztják alá a Temesillésd/ Alioş határában történt geomágneses felmérések, melyek ugyancsak négy árkot mutattak ki. A külső védvonal sajnos kevésbé ismert, Opâlos/Păuliş-nâl lépi át a Marost és fut Lippakeszi/Cheşinţ irányába, ahol a Valea Ţiganilor patak vágja át a sáncot, itt Eugen Pădureanu végzett még a 80-as években méréseket. Alsóbencsek/Bencecu de Jós és Kisremete/Remetea Mica között a földmű nagyon jó állapotban van, magassága eléri a 3-4 métert, és nagyon jól látható a keleti részén az árok is. Nagyremete/Remetea Mare területén az Olympia Ipari Parkban 2015-ben ismét sikerült a sáncot átvágni, itt sajnos már csak az árok volt régészetileg megfigyelhető. Szatmár megyében érdeklődésünket egy a magyarországi kutatás által 1961-ben készített összegző térkép keltette fel (Balás Vilmos: Az alföldi hosszanti földsáncok, Régészeti Füzetek Ser II. No. 9, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1961). Ezen valahol a megye déli részén szerepel egy egészen rövid szakasz, melyre viszont a magyarázó szövegben nem tettek utalást. Elsősorban a régi térképeket vettük górcső alá és a 3. Osztrák Katonai felmérésen, mely 1869-1878 között készült, valóban megtaláltuk Piskolt keleti határában az ún. Ördög árka pusztát. A terepen az árkot légi fotózás segítségével azonosítottuk, majd be is jártuk a területet. Szépen látszik az árok és a földhányás is, észak-déli vonalon, mintegy 1-1,5 km hosszan, az árokkal a keleti oldalon. Ez megegyezik az alföldi Ördögárok jellegével. Természetesen ásatás nélkül, csupán a felszíni jelekre hagyatkozva nehéz 91
