Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Történelem
elfogult, ajánlott kellő óvatossággal kezelni őket. Már 1910-ben több Szatmár megyei folyóiratban megjelent az a rövid hír, miszerint néhány nagykárolyi, szatmári és nagybányai úriember mozgalmat indított egy szabadkőműves páholy szervezésére. A híradásokból azt is megtudjuk, hogy a páholy székhelyének Nagykárolyt szánták. Miért itt kezdődött el a szervezkedés? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy Jászi Oszkárnak, a Martinovics páholy alapítójának az édesapja, Ferenc4, Nagykárolyban volt körzeti orvos. Valószínűleg fia hatására, aki a magyar szabadkőművesség radikális irányzatát kép viselte, Jászi Ferenc 1910-ben — szatmári és nagybányai barátaival együtt — hozzálátott egy Szatmár megyei szabadkőműves páholy létrehozásához. Lelkes munkája közben érte utol a halál. A temetéséről szóló beszámolók megemlítik, hogy a ravatalt beborító koszorúhalmaz közül is kitűnt a budapesti Martinovics páholy széles, vörös szalagos koszorúja, melyet „Szeretett barátaink apjának” küldtek.5 Jászi Ferenc halálával egy ideig elnapolódott a Szatmár megyei páholy alapításának gondolata. A sajtó továbbra is foglalkozott a témával, különösen a többi folyóirat által „klerikális újság”-nak nevezett Heti Szemle fogalmazott meg éles hangvételű kritikákat a szabadkőműves mozgalommal kapcsolatban. Más helyi újságok többnyire megelégedtek azzal, hogy a Heti S^emlében megjelent, rendszerint alaptalan híresztelésekre reagáltak, kommentálták azokat. A Heti Szemle 1913. november 12-i lapszámában közölt cikkéből emelnék ki egy jellemző részletet: „Úgy látszik, a szabadkőművesség halad előre Magyarországon, s radikalizmusának akarja meghódítani vidékünket is. Előkészítő munkáit már régóta végezte dr. Tanódy Márton orvos és dr. Tanódy Endre ügyvéd. (...) Tanódyék már egyszer próbáltak híveket toborozni az Új Szatmár című lappal, de az megbukott. Most sikerült 60 taggal megalakítani a szabadkőműves páholyt. Tagjai között van többek között Figus Albert főszámvevő, Világossy Gáspár, a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkára, Csomay Aladár rendőrkapitány, Barna János kereskedelmi iskolai tanár, Kótay Pál faipari iskolai tanár, Dr. Nagy Vince ügyvéd (jelenleg a radikális Szatmári Est szerkesztője), Bartha Kálmán városi tanácsos és még számos városi tisztviselő, kereskedelmi iskolai tanár és ügyvéd.” Utóbb a szerző kénytelen volt e híradás cáfolatát megjelentetni'0, melyhez más szatmári lapokban publikált tiltakozások is hozzájárultak. A Szamos politikai napilap dr. Tanódy Endre ügyvédet kérdezte meg a Heti Szemle cikkének valóságtartalmáról, aki „köztudomásúlag és bevallottan szabadkőműves”. Tanódy a következőket nyilatkozta: „A közleményből valótlan, hogy Szatmáron szabadkőműves páholy alakult volna. De rövidesen meg fog alakulni, amiben nem csekély érdeme van a klerikális újságnak. (...) Továbbá valódan, hogy a szatmári szabadkőművesek azonosak volnának a leközölt névsorral. Az sem igaz, hogy szabadkőművesek, az sem igaz, hogy nem szabadkőművesek.”11 Az utóbbi mondat nyilván arra vonatkozott, hogy többen azok közül, akik 1913 őszén egy szatmári páholy megalakításán munkálkodtak, azt megelőzően más páholyok tagjai voltak. Ugyancsak a Szamos már idézett számában jelent meg Világossy Gáspár nyilatkozata, melyben elhatárolódott mindenféle szabadkőműves mozgalomtól.13 A helyi és megyei lapokban 1910 óta tartó éles hangú polémia végszavaként, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymesterének 1913. október 7-én kiadott engedélye alapján, valóban megalakult Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc páholy. A 82
