Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)

Társművészetek

MUHI SÁNDOR Amiről ritkán esik szó

(.PoppPapp Aurél nemzetisége, iskolái, emberi, alkotói magánya Szatmár képzőművészeti életében)

Muhi Sándor

1945-ben született Szatmárnémetiben. Grafikus, művészeti közíró. Szülővárosában él.

Az utóbbi 50-60 évben sokan és sokszor írtak a festő életművéről, méltatták jelentőségét, de nehezen magyarázható okokból ezek az írások gyakran hiányosak, ködösek. A művész nemzetiségével, iskoláival kapcsolatos nyilvánvaló igazságokkal az ügyeletes kommentátorok ugyanis nem tudtak mit kezdeni. A tények makacs dolgok, mennél jobban takargatját, álcázzák ezeket, annál gyakrabban visszaköszönnek. Mintha valami rejtegetni, szégyelnivaló lenne abban, hogy Szatmár megye lakossága több nemzetiségű, hogy az itteni művészet, kultúra kibontakozására — beleértve a nagybányai szabadiskolát is - nagymértékben hatott Budapest, Bécs, München példája. Románia egy évtizede az Európai Unió tagja, ennek a ténynek lassacskán a gondolkozásmódunkon is türöződnie kellene.

Kétségtelen, hogy Popp (Papp) Aurél Szatmár megye legismertebb és leginkább elismert művészegyénisége. Sokan dolgoztak azon az utóbbi évtizedekben, különösen 1968 után, hogy így legyen. Alkotásait az állam felvásárolta, műtermét emlékmúzeummá alakították, nevét utca, művészeti líceum őrzi a városban, állandó tárlata látható a Művészeti Múzeumban, mellszobra egykori műterme közelében áll. Azok számára, akiknek csak felületes és a pillanatnyi elvárásokat kiszolgáló fogalmai vannak Szatmárnémeti képzőművészeti életéről, úgy tűnhet, hogy évtizedekig ő volt a térség egyetlen jelentős alkotója, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. Többen voltak, de a művészi minőség tekintetében Popp Aurél szerint is meglehetősen heterogén az összkép.

A második világháború után a Szatmáron maradt képzőművészek kis alkotói csoportosulást hoztak létre abban a reményben, hogy így könnyebben juthatnak megrendelésekhez. Ide tartozott Tóth Gyula, Litteczky Endre és a felesége, Erdős I. Pál stb. Szerették volna bevonni a tevékenységbe Popp Aurélt is, de ő nem állt kötélnek. A tagokat „bazsarózsa-festőknek” meg „susztereknek” titulálta és semmilyen közösséget nem vállalt velük, olvashatjuk Litteczkyné-Krausz Ilona kéziratos feljegyzéseiben.

77