Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
FŰZFA BALAZS Miért szép? Láng Gusztáv 80. születésnapjára Mottó: „Talányos, kétszplamú alkotás a Dsida-vers”. (Láng Gusztáv) Dsida Jenő Nagycsütörtök Fűzfa Balázs 1958-ban született Győrben. Irodalomtörténész, tankönyvíró. Szombathelyen él. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleitek és a jullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érj messziről nyomán lopódzp ellenségeit. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek, a sűrű füst, mint roppant denevérszárny, legyintett arcul. Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem. Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak... Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon. (1933.) Dsida Jenő talán egész költészetének egyik titka az esetleges és az emelkedett szférájának egymáshoz emelése. A köznapi közelítése a magasztoshoz és a magasztos közelítése a mindennapihoz. Valahogy úgy, ahogyan Kosztolányi ír erről Madách-esszéjében: az író csónakkiránduláson járt Szontágh Gusztáv barátjával, midőn, kiszállva a partra, sáros lett a nadrágja, s Szontágh így kiáltott fel: „íme az ember tragédiája!” „Madách pedig kijelentette, hogy keresve se találhat jobb címet készülő költeményének. Ilyen módon szolgálja az örökkévalót az 65
