Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
hangnemeket (C-dúr, A-moll, D-dúr, A-dúr). A dallamok többsége dúr hangnemű, de akad moll-dallam is, sőt dór, fríg és mixok'd is. Mivel Arany önéletrajzot nem írt, mind irodalom-, mind zenetörténeti szempontból rendkívüh a jelentősége népdalgyűjteményének. Keresztmetszetet ad nemcsak a maga, hanem az egész kor dalismeretéről, ízléséről. Saját költői gyakorlatának, verselési technikájának szempontjából is döntő jelentőséggel bír, mint Kodály mondta: „kezünkbe adta verselésének titkát”, bizonyítva, hogy tökéletes tudatában volt vers és zene szoros kapcsolatának. A Kodály és Gyulai által kidolgozott kritikai kiadás helyezi a népdalgyűjtő Aranyt megérdemelt helyére a zenetörténetben, jó néhány egekig magasztaló vélemény ellenében, de elmarasztalva a múlt század felületes és felelőtlen népdalgyűjtőit, akik mellett Arany hű és pontos munkamódszere a tudományosság határait súrolja. * „Néha egy új dalt terem önként húrja, S felejti legott, már ő le nem írja; Később, ha megint estébe ütődik: Almodta-e, vagy hallotta ? — tűnődik A „tambnrás öreg úr”, mint versében írja, dalszerzéssel is foglalkozott, a vers végső kiteljesedését látva a zenében. Szerzeményei közül 19 dalt ismerünk Bartalus másolatában, és egyet Arany kézírásával (a már idézett Bajza-versre írottat). Az Arany-kéziratok, továbbá még 6 — számunkra ismeretlen — szerzemény saját versekre, 1904-ben elpusztultak. 1884- ben Bartalus kiadott 10 Arany-szerzeményt a következő címmel: Arany János dalai Petőfi, Amadé és saját verseire. Énekre és zongorára feldolgozta Bartalus István - miután 1883 januárjában, alig három hónappal a költő halála után bemutatta őket a Kisfaludy Társaság ülésén, Láng Eülöp baritonista közreműködésével.23 1888-ban ezekből 9 dalt férfikari feldolgozásban is kiadott, 1895-ben pedig 6 dallamot sorolt saját népdalgyűjteményébe. Elszórtan bekerült néhány Arany-szerzemény más gyűjteményekbe is (Huber, Fabó stb.). Arany János a fennmaradt dalokat nem sokkal a halála előtt 1874-76, valamint 1880-82 között írta, kivéve a Bajza- és Kölcsey-versre készülteket, melyeket saját bevallása szerint még a 30-as években írt. A 19 Arany-szerzemény a népdalgyűjtemény Kodály és Gyulai által szerkesztett kiadásának függelékében szerepel, elemzésükkel a szerzők nem foglalkoznak, csak néhány utalást találunk a gyűjteményt elemző tanulmányokban. A Bartalus-kézirat II. kötetében 427 számtól 445-ig vannak elhelyezve, keletkezésük időpontja is fel van tüntetve: összesen 6 szöveg nélküli darab, 7 Arany-versre, 4 Petőfi- és egy-egy Amadé- és Kölcsey-versre írt dal szerepel. Ezekhez társul a népdalgyűjtemény második részének 31. számú darabja, Bajza József versére. 1875. szöveg nélkül 1874. Arany János: Kondorosi csárda mellett (A betyár I. rész) 1874. Arany János: A hegedű s^ára^fája 1874. dec. 12. Petőfi Sándor: A tintás üveg 1874. jan. 17. Amadé László: Tobor^ó 40
