Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Sonkoly megállapítja, a költő a gazdálkodó köznemesség, Kodály pedig a földművelő parasztság énekét gyűjtötte csokorba.18 Az 1830-1900-as évek közötti népdalgyűjtemények vegyesen közölnek népi dalt, közkedvelt műdalt, népies terméket, tehát műfajilag közvetlen utódai az 1770-1830 közötti évek melódiáruntainak, a kollégiumi énekgyűjteményeknek. Arany bizonyára ismerte az 1830 körüli dalgyűjteményeket, a Mindszenty Dánielét, Tóth Istvánét vagy az Almási Sámuelét. Látható szálak fűzik a régebbi debreceni, sárospataki diákhagvományokhoz, azon keresztül Pálóczi Horváth Ádámhoz. Ezekkel vándorszínész korában jöhetett kapcsolatba. Gyűjteménye hasonlít is a Pálóczi-féléhez: közös vonásuk az emlékezetre való támaszkodás, és Arany is bevett egyet a „maga csinálmányából”.19 A gyűjtemény 149 dallamának műfajilag vegyes jellegét elárulja a szerző hármas beosztása: „Népdalok és rokon” — 103 dallam „Társas dalok — többnyire idegen dallamra”— 38 dallam „Kantáló dallamok és gyermekréják” — 8 dallam. Néhány dal ismédődik, egy szám alatt több dallam is előfordul, összesen 148 különböző dallamot tartalmaz a gyűjtemény. Az első csoportba tartozó dalok, amint a cím is érzékelteti s Arany is érezte, nem mind népdalok. A „Népdalok és rokon kifejezés a német „Volkslieder und Vervandtes” fordítása, s a költő Erdélyitől vette át. Ebben a részben még ismert szerzőjű műdal is akad, sőt szerepel egy Simonffy Kálmán nóta is, mely eredetileg épp egy Arany-versre készült (a Hej, iharfára), de itt más szöveggel jelenik meg. Arany elsősorban a dallamra figyel, mert az alkalmazott szövegek között sok ismert költő verse került az első részbe. A népdalok a legkülönbözőbb stílusréteghez tartoznak, ötfokú egy sincs, az „ősréteg” teljesen hiányzik. Kodály sem bukkant ilyenre az 1916-17-es gyűjtés alkalmával. Igaz, hogy „Szalonta már Arany gyermekkorában sem tartozott a legrégiesebb települések közé. A hajdúváros lakóinak nemesi öntudata, másrészt a fejlett iskola is hozzájárulhatott a hagyományok ősrétegének megfakulásához... nincs semmi jele, hogy Arany érintkezett volna az alacsonyabb műveltségű analfabéta réteggel, vagy az ősibb hagyományú pásztornéppel.” A magyar balladát is mint műköltészeti formát, skót ösztönzésre teremtette meg, mielőtt magyar népballadát ismert volna.20 Mindenesetre népdalt, a gyűjteménybe foglaltakon kívül, tanulmányai s szövegidézetei alapján, még legalább 80-at ismert.21 36
