Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
c) Műfordítási tanácsok „Japán versfordításai igen érdekesek, ámbár nyomába sem léphetnek például a Kosztolányi Dezső finom, üde, csipke-aprólékosságú japán fordításainak. [...] Milyen nyelvből fordította a küldött kis verseket, mert a japán nyelv ismeretét nem egykönnyen tételezzük fel olyan fiatal hazánkfiától, mint Ön. Ha közlünk a versekből, szeretnők azok pontos forrását megjelölni.”3' „A műfordítás tökéletességének próbája az, hogy eredeti versként tűnjék fel az átültetett. [...] Önnek alaposabban kell tanulmányoznia modern magyar költőink nyelvét, verselését és rímelését, különösen azokét, akik egyúttal legkiválóbb műfordítónk is. Ilyenek pl. Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, stb.”. d) „Öntisztító” nyelvvédelem, kifogástalan önkifejezési elegancia Nemcsak a Keleti Újságban indított rovatában, Pás^tortűjbdi üzeneteiben is hangot adott nyelvi igényességének. „A nyelvhelyesség kérdésében minden logikára, esztétikára, történeti és népnyelvre vagy éppen célszerűségre való hivatkozásnál mérhetedenül többet jelent egy kis íjlés és — szeretet. Mennyire ügyelünk arra, hogy gyermekeink kifogástalanul öltözködjenek [...], de az eszünkbe sem jut, hogy nyelvünk tisztaságára, kifogástalan magyár eleganciájára ügyeljünk. Erről a kérdésről már többször szólottunk...” 6. A legizgalmasabb kérdés kétségtelenül az, hogy milyen irodalmi-művészeti értékközvetítésre vállalkozott a Pás^tortúj akkor, amikor Dsida volt a lap „mindenes” szerkesztője. Ez alkalommal mindössze a folyóirat 1928-as és az 1933-as évfolyamait tekintettük át. Mindkét évszám a Pás^tortúj-szeskesztő Dsida értékpreferenciáit is jelzi: kiket vállalt fel, kikért küszködött két szerkesztőségi „affér” között? Nos, 1928-ban hat verset adott közre a lapban Babits Mihály, hármat Bárd Oszkár, kettőt Csuka Zoltán, aztán névsor szerint következett József Attila, Juhász Gyula, Kosztolányi, Maksay Albert, Mécs László, Reményik, Sárközi György, Sík Sándor, Szemlér Ferenc, Szenteleky Kornél, Szentimrei Jenő, Tóth Árpád; 1933-ban: Áprily, Bartalis (2), Csuka Zoltán, Maksay, Mécs, Reményik (5), Sík Sándor, Szemlér (2), Szombati Szabó István (2), Varró Dezső (7). A világirodalmat Goethe, a román költészetet Lucian Blaga képviselte. Prózai írásokkal volt jelen: Berde Mária, Gyallay Domokos, Kacsó Sándor, Kovács Dezső, Molter Károly, Móricz, Nyíró, P. Gulácsy Irén, Sipos Domokos, Tamási Áron; 1933-ban: Berde, Kolozsvári Grandpierre Emil, Herczeg Ferenc, Karácsony Benő, Adolf Meschendörfer, Molter, Móra, Nyirő (5), Szántó György, Tamási. A tanulmányok, könyvismertetések szerzői között olyan nevekre bukkanunk, mint Berde Mária, Debreczeni László, Gaál Gábor, Gál Kelemen, Herepei János, Jancsó Béla, Jancsó Elemér, Kristóf György, Kós Károly, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Szentimrei, Tavaszy, Tóth Árpád, Vita Zsigmond; 1933-ban bővül a névsor Albrecht Dezsővel, Csűry Bálinttal, Imre Lajossal, Járosi Andorral, Kolozsvári Grandpierre-rel, Kovács Lászlóval, Kováts Józseffel, Makkai Lászlóval, Moherrel, Varga Bélával. Művészi alkotások (festmények, metszetek, rajtok és szobrok) másolatait fémjelzi: Aba-Novák Vilmos, Ács Ferenc, Debreczeni László, Fadrusz János, Gruzda János, Iványi-Grünwald Béla, K. Csikós Antónia, Márffy Ödön, Nagy Imre, Nagy István, Rippl-Rónai József, Szopos Sándor, Tóth István; 1933-ból: Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Csók István, Gyárfás Jenő, Hankó János, Kernstock Jenő, Kós Károly, Mányoky, Munkácsy, 42
