Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
akkor a frissen születő irodalmi értékek nem jutottak el a szélesebb olvasói rétegekhez. Hogy mi vezetett a hírlapírás értékcsökkenéséhez? Higgadt elemzésében Spectator nem annyira a külső okokkal magyarázza a romlást, sokkal inkább a kisebbségi magyar társadalom betegségeivel. A gazdasági válság, a hatalom elnyomása azért hozhatta felszínre ezeket a bajokat — érvelt 1935-ben —, mert a társadalom önszemléletében és önszerveződésében nem igazodott eléggé a kisebbségi helyzet követelményrendszeréhez. 2. Előadásomra készülve áttekintettem Monoki Istvánnak, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár egykori igazgatójának A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt (1919-1940) című munkáját (Országos Széchényi Könyvtár kiadása, Bp., 1941), és kiírtam azoknak az íróknak a nevét, akik több-kevesebb ideig napi- vagy hetilap-szerkesztőségekben dolgoztak. íme, a névsor: Aprily Lajos, Balázs Ferenc, Bárd Oszkár, Benedek Elek, Benedek Marcell, Berde Mária, Bözjjdi György, Dsida Jenő, Gyallay Domokos, Jakab Géza, Kacsó Sándor, Kakassy Endre, Kádár Imre, Károly Sándor, Kiss Jenő, Kovács György, Kós Károly, Kubán Endre, Ügeti Ernő, Maksay Albert, Markovits Rodion, Molter Károly, Nagy Dániel, Nyirő József, Salamon Fásuló, Sipos Domokos, Szentimrei Jenő, Szombati Szabó István, Tabéry Gé%a, Walter Gyula. A számba vett lapok: Aradi Friss Újság — Franyó Zoltán, 1938; Aradi Közlöny — Károly Sándor, 1924\ Aurora, Nagyvárad — Salamon László,1922/1923; Bohém Világ, Temesvár — Kubán Endre, 1929; Brassói Lapok — Kacsó Sándor, Kakassy Endre, 1932; Bukaresti Magyar Hírlap — Krenner Miklós, 1926; Cimbora - Benedek Elek, 1922—1929; Cultura — Kristóf György, 1924; A% Ellenőr, Mvh. — Osvát Kálmán, 1924—1925; Ellenzék - Szentimrei Jenő, 1932; Erdélyi Szemle — S. Nagy László, 1919-1940; Esti Eloyd — Franyó Zoltán, 1924; Figaro — Nagy Dániel, 1919—1920; Független Újság — Ligeti Ernő, 1934—1940; Gyerekújság — Kubán Endre, 1928; 6 Órai Újság — Franyó Zoltán, 1931—1940; Hétfői Friss Újság - Markovits Rodion, 1925; Jóestét! — S. Nagy László, 1932; Jóreggelt!— S. Nagy László, 1932; Kalauz — Osvát Kálmán, 1922—1923; Keleti Újság — Nyirő József, 1939-től, bukaresti szerkesztő: Kakassy Endre, 1926—1928; Kévekötés — Balázs Ferenc, 1931; Kolozsvári Friss Újság — Walter Gyula, 1930-tól; Magyar Nép — Gyallay Domokos, 1921-től; Magyar Újság /Arad/ — Nagy Dániel, 1924; Mai Világ — Kádár Imre, 1927-1928; A Másik Út — Salamon László, 1932; Népújság — Finta Zoltán, 1925; 5 /Öt/ órai Újság — Franyó Zoltán, 1931; Székely Közélet — Tompa László, 1919—1943; Újság — Szentimrei Jenő, Nyirő József, 1925—1927; Vasárnap, Vasárnapi Újság— Benedek Elek, Kós Károly, Szentimrei Jenő, 1921—1925; Zordidő— Osvát Kálmán, Berde Mária, Molter Károly. Az időszaki sajtótermékek viszonylag nagy számát Mono ki azşţal magyaráz/a, hogy olcsóságuknál fogva a hírlapok jobban megfeleltek a romániai magyarság leromlott gazdasági viszonyainak. „EzJ a körülményt használta ki az írói gárda is — írja a történelmi háttérői is tudósító a szakbibliográfus —, nekiesve a lapgyártásnak, sokszor meggyőződésből, de bizony elégszer a sovány megélhetés lehetőségétől is sarkalva. De bármily nagy is volt a magyar közönség érdeklődése és reáutaltsága, a túlságosan nagyszámú lapot fenntartani nem tudta, s ha még hozzávesszük a politkai nehézségeket, párt- és egyesületi egyenetlenségeket sth, nem csoda, ha közülük számosán tiszavirág-életüek voltak. ” (VI.) 3. Feltűnhetett, hogy az írói minőségű közírást művelő Tamási Áron neve eddig még nem hangzott el. Igaz, nem volt szerkesztőségi alkalmazott, mint Tizenegyek beli társa, Kacsó Sándor, vagy közös barátjuk és harcostársuk, Szentimrei Jenő. De a Brassói Lapok ban 36
