Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tartalomjegyzék
Létezés és lehetőség A bölcselet jelenléte folyóiratunkban gazdagodást jelent, több irányba mutató gyarapodást: tematikában a szépirodalom, az irodalomtörténet, a történelem és a társművészetek mellé vendégrovatként jelentkezik a filozófia; a tanulmányok lételméleti kérdéseket vetnek fel, többek között a létezés (esse) és a lehetőség (posse) ontológiáját. Mindkettő állandósult fogalma a filozófiatörténetnek, ún. kategóriák, melyeknek egyaránt vannak metafizikai és pragmatikai vonatkozásaik; elvonatkoztatással megteremtett tartalmaik, továbbá alkalmazásukból adódó többletjelentéseik. Arisztotelészi értelemben a kategóriák a nyelvi kifejezések egymásra visszavezetheteden típusai, de ez nem zárja ki, sőt feltételezi a köztük lévő viszonyt, az egymásrahatást. Ez annál is inkább lehetséges, mivel a kategóriák a metafizikai gondolkodás eredményei. Ám Arisztotelész gondolatmenete ezzel nem ér véget, elismeri, hogy a bölcseleti kategóriáknak a mindenkori létre történő vonatkoztatását, gyakorlati alkalmazását a pragmatizmus végzi el. A pragmatizmusra hajlamos, a mindennapokban gondolkodó embert a valóság szerinti, a megvalósult létezés érdekli, ezt nevezi Arisztotelész aktualitásnak. Rigán Lóránd, Schmidt Dániel és Kereskényi Sándor írásából is kitűnik, mennyire nyitott és aktuális filozófiai kategóriákról van szó: a köztük lévő dinamikus viszony arra sarkallja a gondolkodókat, hogy időnként átértékeljék a létezésnek és a lehetőségnek az aktuális dimenzióit. Erre épül többek között a Szatmárnémetiből induló erdélyi filozófus, Bretter György életműve is, szerinte az eszmények felé haladásnak erkölcsi-meggyőződésbeü hajtóereje a fennálló létviszonyokkal való elégedetlenség, logikai hajtóereje pedig a helyes kérdésfeltevés kidolgozásának kényszere. Bretter György olyan korban írta filozófiai esszéit, amikor korlátozott volt az ontológiai létezés és lehetőség, hiányzott a legfontosabb feltétel: a gondolkodás szabadsága, tudva azt, hogy a bölcseletnek és kategóriáinak saját életük van, ideológiamentes létezést feltételeznek. Mivel nincs abszolút szabadság, vagyis a mindenkori létezés meghatározza a lehetőségek perspektíváit, az arisztotelészi tanokból is kikövetkeztethető, hogy a fogalompár (esse és posse) közül a létezés az elsődleges szubsztancia: „elsődleges a létező: nem minősített értelemben, hanem egyszerű értelemben vett létező” (Metafizika I. fejezet). Bretter az eszmények és a világ viszonyát taglaló esszéjében így értelmezi újra a görög filozófus tételét: „Az élet — adottság: van. Eredeti formájában nem tartalmaz semmit sem önmagán kívül: asszimilált környezete is az, ami ő: ő is egy környezetével. Szükségessége tehát csak önmagában van. Semmilyen magyarázatra sem szorul, létezik, mert létezik. Logikája éppen az, hogy nincs benne semmi, ami nem logikus. El kell fogadni, mert nem igényel indoklást.” Ami viszont indoklást igényel, az a posse világa, csakis spekulatív úton tudjuk birtokba venni lehetőségeinket. A posse virtuális régiójában találhatjuk meg eszményeinket, mindennapi létünkből hiányzó emberi vágyainkat. (végh) 2
