Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Történelem
MANDULA TIBOR Vallási villongások és rekatolizáció a Felső-Tisza vidékén a Rákóczi-szabadságharc időszakában Mandula Tibor 1938-ban született Szatmárnémetiben, ny. történelemtanár. A kora újkori Európa szellemi mozgalmai közül a reformáció hozta a legtöbb újdonságot, a legnagyobb hatású változást, a társadalom legátfogóbb metamorfózisát. E szellemi mozgalom rohamosan terjedt tájainkon is, hatalmába kerítette a közéletet, a gondolkodást, és idővel, mint máshol is, a Felső-Tisza vidékén is erős vallási villongásokat váltott ki. Zrínyi Miklós 1656-ban egyik levelében a következőket írta: „A mint minden fának vagyon férge, s minden seculusnak gonosz géniusza: ezidőben, a magyarság fáján, a valláskérdés ragadott a legfájóbban, s e korszaknak a vallásüldözés lett gonosz génusza”. A gyorsan tért nyerő reformáció ellenhatásaként megindult a katolikus vallás megújulása, az egykori állások visszaszerzésére irányuló rekatolizáció, általában az ellenreformáció. Pázmány Péter-féle békésebb katolikus restauráció — amely az 1620-1630-as években teljesedett ki - a század második felében átváltott egy kevésbé finom eszközökkel manipuláló, véresebb szakaszra. Az 1671 és 1681 közé eső periódust a hazai protestánsok nem véletlenül nevezik a magyarországi protestantizmus gyászévtizedének. A korszakot olyan események jellemzik, mint például a protestáns prédikátorok koncepciós persorozata, illetve sanyarú gályarabságuk. Az 1681-ben tartott soproni országgyűlés némi enyhülést jelentett a módszeres rekatolizáció folyamatában. De ezekre az engedményekre a bécsi udvar különféle bel- és külpolitikai problémái miatt volt rákényszerítve. Az itt elfogadásra került törvényjavaslat nyilván csak az időnyerés taktikáját hivatott szolgálni. „Az udvartól és a katolikus egyházi hierarchiától kiinduló protestáns-gyűlölet erősebbnek bizonyult, mint a törvények.” A protestánsok iránti könyörtelenség az állások és az előnyök kiosztásánál is megnyilvánult. Az 1691-ben megjelent Explanatio Leopoldinum kimondta, hogy Bécs és a jezsuiták milyen határokig hajlandók a protestánsok létezését még eltűrni. Ez a megkülönböztetések egész sorát képező, tűrő politika jellemezte a XVIII, század első éveit is, mígnem a szabadságharc gyökeresen új irányba terelte a rekatoliziciós valláspolitikát. A nagy főúri családok közül tájainkon maga a Károlyi 117
