Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Történelem
MÉSZÁROS KÁLMÁN Szatmáriak folyamodványai a „nagyságos fejedelemhez” (1703-1705) Mészáros Kálmán 1973-ban született Budapesten. Történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa. Szatmár és Németi, az akkor még külön igazgatás alatt álló „testvérvárosok”, alighanem történelmük legsúlyosabb időszakát élték át a Rákóczi-szabadságharc első éveiben. Mindkét város teljesen elpusztult még 1703 késő nyarán, illetve kora őszén: Németit a császáriak ürítették ki és gyújtották fel az augusztus 16-áról 17-ére virradó éjjel, Szatmár városa pedig szeptember 28-án vált a lángok martalékává, amikor a kurucok elfoglalták. A két város lakói ezután elszéledtek vagy a Szatmártól 8 kilométerre lévő szőlőkben, a mai Szatmárhegyen tákolt viskókban leltek menedéket mindaddig, amíg a vár is kuruc kézre nem került. Az elhúzódó ostrom alatt a császári őrség két ízben (1704 februárjában és júniusában) is áttörte a kuruc blokádot, s csak 1704 végén kapitulált II. Rákóczi Ferenc fejedelem megbízottja, Forgách Simon tábornagy előtt. A várat 1705. január 1-jén vették birtokba a kurucok, főkapitánya Galambos Ferenc lett. Rákóczi néhány hónappal később elrendelte a vár védműveinek lerombolását, s az elhúzódó bontási munkálatok után Szatmár többé nem játszott katonai szerepet. Az ostromzár történetét viszonylag jól feldolgozták, bár a császáriak latin nyelvű ostromnaplója teljes terjedelmében még kiadatlan, és számos egyéb forrás is bővítheti még a témára vonatkozó ismereteinket. Az alábbiakban egy kellően még kiaknázatlan forráscsoportra, a fejedelemhez benyújtott folyamodványok iktatókönyveire szeretném felhívni a figyelmet. A Rákóczihoz írott kérelmek eredetijeiből immár hat évtizede rendelkezésünkre áll egy vaskos forráskiadvány, az Esze Tamás által közreadott Kuruc vitézek folyamodványai, ám az ezerszámra készült folyamodványoknak csak egy töredéke maradt fenn eredetiben, s ezekből is csak egy szűk válogatást jelent ez a kötet. A hiányzó (lappangó) folyamodványok adatait is megőrizték azonban a fejedelmi kancellárián készült iktató könyvek, amelyekbe a kérelmek tartalmi kivonatait és a fejedelmi határozatokat vezették be. Sajnos, az iktatókönyvek sorozata sem teljes, az első füzet például 1355-ös iktatószámmal kezdődik, és 1627-tel megszakad, holott tudjuk, hogy eredetileg jóval 2000 fölötti sorszámmal zárult. A későbbi jegyzőköny-101
