Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)

Társművészetek

MUHI SÁNDOR Petőfi Sándor és Mezei József barátsága Muhi Sándor 1945-ben született Szatmár­németiben. Grafikus, tanár, képzőművészeti szakíró. A kilencvenes évek végén, valamint századunk első éve­iben a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspökei­nek a megbízásából összeállítottam az egyházmegye mű­vészeti értékeinek bemutatásáról szóló munkámat, amelyet több lépésben, hozzávetőlegesen egy évtized alatt, 2008 körül fejeztem be. A gyűjtés során találkoztam először Mezei József oltárképeivel, egyházi témájú festményeivel, többek között Szatmárnémetiben, Szaniszlón, Csomaközön, Nagybányán, Máramarosszigeten. Magától értetődően utá­nanéztem az alkotó egyéb tevékenységének is, akiről ko­rábban már hallottam, de csak vázlatos ismereteim voltak az életútjáról, alkotásairól. A világhálónak köszönhetően bukkantam adatokra arról, hogy szabadságharcos, költő, fényképész is volt és élete delén megvakult. A legtöbb adatot a Petőfihez kötődő barátságáról, illetve a nagy köl­tőről készült aprócska arcképéről találtam. Mivel tevékeny­ségének szatmári vonatkozásai is voltak, több alkalommal írtam róla a Szatmári Magyar Hírlap kulturális mellékletében, a Szamosban, valamint néhány szatmári témájú könyvem­ben, albumomban: Szatmárnémeti római katolikus temp­lomai, 2000, Képzőművészeti élet Szatmáron, 2004, Építé­szet Szatmáron, 2008. Több írásom jelent meg róla a honlapomon, valamint az általam szerkesztett kulturális ol­dalakon: Szatmári Kultúra, Régi Szatmár. így bukkant rám Nagy Gyöngyvér Csíkszeredából, aki­nek Mezei oldalági rokona, és ekkor kezdett részéről kör­vonalazódni egy kismonográfia gondolata, amelynek meg­írására 2014. október közepe táján kért fel. A felkérést elfogadtam, de még ez után is sokáig gondolkoztam azon, hogy miért váratott ilyen hosszú ideig magára ennek a mun­kának az elkészítése. A Csíkszeredából kapott és a saját gyűjtésű anyagok áttanulmányozása után választ kaptam erre. Az első nyilvánvaló ok az életmű kiteljesedésének hiá­nya. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a mérnök kép­zettségű Mezei elég későn kezdett folyamatosan, hivatás­szerűen festészettel foglalkozni, amit vaksága miatt kénytelen volt abbahagyni. Autodidakta művészként kezdte el pályáját, és a felkészülést „menet közben” egészítette ki egy itáliai tanulmányúton, illetve Marastoni Jakab tanítvá-58

Next

/
Oldalképek
Tartalom