Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Történelem
Drgáfi családra vonatkozó 1545-ös feljegyzések alapján, a vár pusztulására és újjáépítésére vonatkozó sorokkal kiegészítve. Nem tudjuk pontosan, hogy melyik toronyban lehetett ez a festett szoba, mindenesetre a 18. századi inventáriumok egyáltalán nem említik, míg a 19. századi beszámolók alapvetően csak a feliratokra koncentrálnak, a festményeket nem írják le pontosan. A feliratok és festmények készítésének idejét a képen olvasható 1730-as dátum, mint post quem jelöli meg. Festője ismeretlen. A feliratokat a 19. században több helyen is közölték. Először Szirmay Antal Szatmár vármegye ismertetésében jelentek meg 1810-ben. Szirmay a középkorra vonatkozó sorokat Károlyi Sándor által lemásolt építési feliratoknak vélte (ezt az értelmezést vette át Balogh Jolán is). Majd fél századdal később jelentette meg őket Lauka Gusztáv 1854-ben a Honismereti albumban, pontos átírásban. Ezek után a Nemzeti Múzeum 18. századi példánya alapján adta ki őket Szilágyi Sándor, de nem utal rá, hogy ezeket a feliratokat Lauka már publikálta. 1864-ben Rómer Flóris is feljegyzi őket jegyzetfüzetébe, amikor Henszlmann Imre és Schulcz Ferenc építész társaságában Erdődön szakmai körúton jártak. Henszlmann is idéz belőlük azévi beszámolójában, majd a Vasárnapi Újságban Nagy Iván újra megjelenteti őket 1869-ben, de nem utal a korábbi kiadókra. Végül Horváth Sándor közölt 1898-ben olyan, 1545-ből származó feljegyzéseket a Bethlen család levéltárából, amelyekben Szilágyi Sándor korábbi közlésének ősforrását vélte megtalálni, szerintünk egyébként helyesen, de ő sem utal arra, hogy Szilágyin kívül már mások is publikálták ezeket a sorokat. A 18. és 16. századi szövegeket összehasonlítva egyértelmű, hogy az előbbi alkotója nemcsak ismerte, hanem kisebb módosításokkal és modernizálásokkal gyakorlatilag az utóbbit idézte, kivéve az utolsó két mondatot, amelyek a későbbi eseményekre utalnak: Anno 1481 Szent György napjának / Octavajan néhai Drágfi Bertalan kezdette / csináltatni ezen Erdőd várát a’ kő falaknak / magosságát hatvan singnyire, szélességét / harminczra, az tornyok magasságát / nyolczvanra, az kapu szélességét négy singnyire rendelvén el Anno 1482 Ugyan azon Drágfi Bertalan / Erdélyi vajda az Hatalmas Mátyás király / idejében Nagy Boldog Asszonynak octavájára, Isten/nek dicséretire és az Nagy Asszonynak tiszte/letire végeztette el az Nagy Erdődi Szent /egy házat is. Anno 1501 Említett Emlékezetű Drágfi / Bertalan, Erdélyi Vajda Szent Demeter napján / ötven négy esztendős korában ez Világbul / Istenessen ki mult. Anno 1565. Janos Sigmond Király ezen, Erdőd / várát edgyütt az törökkel meg szálván negy/ven napi ostromlások után, capitulatio ellen az / népét fegyverre hánta, és rabságra vitte / az Várat földig rontotta. Anno 1730 Első Nagy Károlyi Graff Károlyi Sán/dor kezdvén restauratiójához Magazina/lis hazanak Istennek segítségéből fel is állította és építtette (Szilágyi 1859-es kiadásából) Jelenleg nem tudjuk megállapítani, hogy Károlyi honnan ismerte a Drágfiakról szóló 16. századi feljegyzéseket, de minden bizonnyal létezett több példánya is, amelyek közül egyre a Drágfiak örökébe lépő új birtokos valahogy szert tehetett. Aló. századi, Drágfiakról szóló feljegyzéseket a 18. század folyamán Benkő József is bemásolta az erdődi zsinatról szóló kéziratába, ahonnan Révész Imre a 19. század folyamán többször idézte, ha nem is 91
