Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Történelem
kapuval kötötték össze. A kapun keresztül egy négyszögletes udvarra lehetett jutni, melynek nyugati és keleti oldalában pincék és magtárak voltak, a nyugati oldalon cseléd- és sütőház, valamint egyéb szolgaszállások, a keleti magtár előtt meg kisebb tároló „botocskák”. Ezek déli végénél állt a két nagy kerek torony, alattuk pince. Az északi szárny udvar felé eső oldala árkádos kialakítású volt, nyugati végében a kúttal, valamint a kerek torony alatt a tömlöccel, míg az északnyugati torony földszintjén volt a konyha, a két torony közötti helyiségekben pedig az udvarbíró és a hajdúk laktak. A konyha előtt egy lépcső vezetett az első emeleti tornácra, amely csak az épület három traktusán volt kiépítve, a nyugati szárnyon hiányzott. A konyha felett volt egy kerek szoba, tőle délre egy kisebb szoba árnyékszékkel. A kerek szoba előtti pitvarból kelet felé három szoba nyílt egymásba, majd egy kis folyosó, végül egy újabb szoba következett, amiből a tömlöc feletti kerek helyiségbe, vagyis a kápolnába lehetett jutni. Mindkét toronynak volt még egy-egy felső szobája, melyek a szobasorhoz képest egy emelettel voltak magasabban, és a tornyok falába rejtett lépcsőkön lehetett őket megközelíteni. A kápolna mellett is volt egy árnyékszék, mint ahogy a két nagy torony oldalában sem volt hiány a „szükséges helyekben”. A keleti traktuson a kápolna előtti szobából még öt szoba nyílt egymásba, melyek közül az utolsó Károlyi Sándor hálószobája volt, amelyből egy kis pitvaron keresztül a délkeleti kerek torony egyik szobáját, valamint a fentebbi három szintet is meg lehetett közelíteni. A hálószobából nyugat felé az előtérbe lehetett jutni, ahová a kaputorony lépcsője is feljött, valamint be lehetett menni a kaputoronyban lévő „ebédlőpalotába”. Innen nyugat felé haladva egy kisebb szoba, majd egy „újpalota” következett, melyből az „új torony” szobája és felsőbb szintjei voltak megközelíthetők. A két nagy kerek torony szintosztása és formai megoldásai szinte egyformák voltak. A szobák belül általában sík, stukkóval díszített mennyezettel voltak ellátva, viszont a földszinten és a tornyokban több helyiséget boltoztak. Az épület külsejének az impozáns tetőméretek kölcsönöztek tekintélyt. Minden toronynak hatalmas, lanternás hagyma formájú sisakja volt. Egyedülálló megoldásnak számít, hogy a déli homlokzatra, az oldalfalakra építettek két timpanont, míg a központi kaputornyot és az ebédlőpalotát egy monumentális, kicsit nyomott arányú, óratoronyban végződő hagyma-idomú tetőzet fedte. A kapuhoz vezető híd elején két csúcsos őrbódé is állt. A vár ablakai téglalap alakú, hat, főleg ólmozott üvegtáblából álltak. A két nagy tornyon lőrések is voltak, míg a harmadik emeletükön fektetett téglalap, két rövidebb oldalán félköríves mezővel bővített ablakok szerepeltek, a felettük lévő szinten pedig már a fakorlátos és faárkádos körüljáró következett. (Ez utóbbi mind a négy torony esetében megvolt.) A tornyok falait tükrös felületű lizénák tagolták dór jellegű fejezetekkel és lábazatokkal. A kastély többi falán nem nagyon volt tagolás, csak az ablakokat övezte egy szalagkeret, felül egyszerű profilú párkánnyal. Összességében elmondható, hogy Károlyi Sándor a modernizálás ellenére az épület vár jellegét kidomborította, a védműveket hasznosnak tartotta, mivel még ekkor is lehetett félni a töröktől, vagy inkább a Moldva irányából betörő tatároktól. 1738. jún. 7-én így ír fiának Erdődről: „... mind Károlyt, Erdődöt oly statusban találtam, hogy a\ egés% tatár erejét magam is meg merném benne várni...”, ami azt is jelenti, hogy ő a védelmi funkciót komolyan vette. Egészen különlegesnek számít az a feliratokkal ellátott képi program, amely a vár egyik tornyának kerek szobájában díszítette a falakat, és a vár történetét mesélte el a 90
