Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Történelem
amellett kályhaszemek formáit is el tudja fából készíteni, melyeket a salánki német fazekasnak kell küldeni, hogy „csináljon Erdődre s^egeletbe való almárium forma kemencéket”. A kőművest már csak Szent Gergely nap (márc. 12.) után fogja küldeni, de addig is részletes utasításokat ad az építésre vonatkozóan. Nem tudni, hogy az új mester megérkezett-e Erdődre, valószínűleg nem, mert a következő év nyarán újra Csacsala iránt érdeklődik, mivel a munkálatokat a helyszínen irányító Ferenc nem ír róla semmit. A Surányban készült tervek közül viszont több fönnmaradt a családi levéltárban, amelyeken Károlyi saját kezű magyarázatai is olvashatók, de a rajzokon látható építészeti elemek nem sok hasonlóságot mutatnak a megvalósult részletekkel. Az elkövetkező egy-két évben a munka nagy részével készen is lehettek. Károlyi Sándor ekkoriban a naplóiban is azt írja, hogy ekkor már kevés építtetni való volt. 1731 nyarán az építkezés nem állt le, bár Károlyi úgy értékelte, hogy rossz anyagi helyzetük miatt fia abba is hagyhatta volna, ráadásul ekkor halt meg Csacsala is. A munkálatok már nem csak a váron, hanem a környező majorsági épületeken is tovább folytak. Az irányítás 1732-ben is Ferencre hárult, apja Pozsonyból sürgeti, hogy tájékoztassa már az újabb fejleményekről. Úgy tűnik, hogy a munkálatokkal jól haladhattak, mert november 27-én a kapu feletti huszártoronyba felrakták az órát. 1734-től már inkább Károlyi Sándor irányít a helyszínen is, hiszen fia a frissen megalakított lovasezreddel a rajnai hadjáratban a franciák ellen harcolt, a következő évben pedig a Pero lázadás leverésében segédkezett. Károlyi ebben az időszakban a fiának írt leveleiben és naplójában is tett néhány, az építkezésre vonatkozó megjegyzést, de nem mindig derül ki pontosan, hogy milyen jellegű munkálatokról van szó. 1734 novemberében már a várat körítő palánk építéséhez kéri a szomszédos Géres falu jobbágyainak segítségét. A géresiek a kérést inkább parancsnak vették, s a következő hónapban készséget mutattak a fahordásra, bár a férfiak nagy része nem volt otthon. Az 1739-es inventárium már megemlékezik a kettős palánkról, de nem tudjuk pontosan, mikor lett készen. A következő nagy lépés a délnyugati kerek torony felrakása volt, melynek már lehetőleg minden részletében a felépült délkeleti tornyot kellett követnie. A munkák részleteiről 1736. február 11-én rendelkezik Károlyi Sándor Erdődön. A torony építése még eltartott egy darabig, a gróf életében már nem is fejeződött be teljesen (legalábbis a belső munkálatok nem). Ezekből az évekből (1736-1738) a mesteremberekről és a végzett munkájukról jó képet alkothatunk a fennmaradt számadások segítségével. Azt viszont nem tudjuk meg, hogy Csacsala vezető-mester helyét ki vette át. 1738 szeptemberében a várat kívül-belül vakolják, de még a következő évben is hasonló volt a helyzet. Az új torony 1739-ben még nem volt kész, Károlyi Sándor még 1743-ban is próbált kőműveseket hozatni a várhoz. A barokk vár leírása A Károlyi Sándor által építtetett vár formájáról viszonylag hű képet alkothatunk a ránk maradt inventáriumok, a 18. századi tervek és felmérési rajzok, valamint a 19. századi grafikai és fényképes ábrázolások segítségével. Az 1739-es inventárium szerint az egész várat egy sánc övezte, melynek külső és belső oldalán is tölgyfából készült palánkkerítés volt, sorompóval és nagy kapuval. A déli oldalon nyíló főbejáratot az árok fölé ereszthető 89
