Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
JÁNOSI ZOLTÁN Kölcsey Ferenc szíve Jánosi Zoltán 1954-ben született Miskolcon. Irodalomtörténész, a Kölcsey Társaság elnöke. Az igaz szíveket nem győzi le a halál. Elenyészik a hús, megőrletik a csont, a koronária- ágacskák is elhamvadnak a koszorútlan tűzben, marad tovább mégis a szívverés Szól félelemmel kimeszelt időn, amikor szavak helyett csak kakukkpihék keringenek a szélben. Szól Haynau kötelével a torkon, kibukkan az anyaföld ajkán, dobban a kihagyó eszmélet helyén: MINDENEK FÖLÖTT SZERESD A HAZÁT! Pedig az érzékeny, szatmári fiú tizenegy évesen már tökéletesen árva a himlőhelyes magyar ég alatt. Hívják a helvét hegyek, int felé Itália narancsvirág-keze, s ő nem lép ki a Duna-medencéből. Ekkor kezdődik igazi árvasága. Mert virraszt Európa csillagképeinél, hogy fölragyogjon a haza mécseskéje. Lesz hát rebellis szájú, veszedelmes ember, ki Dózsa vérszagát még mentéjén érzi, hát szellemi jobbágyságot sem tűr, mert hiszi: a haza mindenkié! Ki magyarságát a Zrínyiekéhez, Rákócziéhoz méri — nem pedig a császáréhoz -, s eszközei is riasztóak a kétfejű romlottságban: gondolati tisztaság s az igazság kimondása. Fordít hát Pozsonynak hátat, mert gúzsba kötnék a lelkét a szétvert hitű Árpád-ivadékok. S otthon várja fogadóbizottság: elébe ugrálnak a Partium gödreiből a megsejtett jövő rettentő varangyai. Levert harangok, füst-szavak, fekete katasztrófák árnya. A józanság koromfekete gyümölcsei megérnek és szétgurulnak az éjben. Ám ébrednek ott virrasztó dühök, vérrög-jóslatokban piros a bujtogatás! Érzi Petőfi s negyvennyolc indulata, mormolják sírjukba rokkanó Ady-kurucok — a szétszóródás előtt. Nézi József Attila, Illyés szeme s az utolsó keselyű Nagy László megrepedt szívén. És a konok, a maradék magyarság. Mert ami szól a csekei földből: nemzeti lelkiismeret. Reményt, példát üzen a halálból, hogy himnusszá érhet az Idő. (Elhangzott Nagykaposon a 2015-ös Kölcsey-évfordulón) 57
