Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Majdnem hasonló arányban oszlanak meg a szóelőfordulások, ha elkülönítjük a képzett és a nem képzett tőszókat. 9729 szóalak nem tartalmaz képzőt (78%), és 2743 a képzett szóalak (22%). Összesen 46 képző és képzőbokor vesz részt a szavak képzésében. íme a leggyakoribbak: 1. -s, -as, -es (mnk) 639 (23,3%), 2. -ás, -és (fnk) 292 (10,6%), 3. -at, -et (fnk) 237 (8,6%), 4. -/(mnk) 219 (8%), 5. -/(ik) 207 (7,5%), 6. -ó, -d(foly. mn-i ink) 200 (7,3%), 7. ik) 147 (5,4%), 8. -ni (fink) 116 (4,2%), 9. -ít (ik) 99 (3,6%), 10. -ed, -ód, -ód (ik) 80 (2,9%), 11. -kog -keg -kög (ik) 60 (2,2%), 12. -tlan, -tlen, -atlan, -etlen (mnk) 39 (1,4%), 13. -só, -só (mnk) 33 (1,2%), 14. -ság, -ség (fnk) 31 (1,1%), 15. -t, -tt (bef. mn-i ink) 30 (1,1%), 16. -ul, -ül(ik) 29 (1,1%), 17. -dik (sznk) 27 (1%), 18. -hat, -het(ik) 25 (0,9%), 19. -alom, -elem (fnk) 22 (0,8%), -od (sznk) 22 (0,8%), -al, -í/(fnk) 22 (0,8%), 20. -álj, -élj (fnk) 18 (0,7%), - gat,-get {ik) 18(0,7%). A toldalékok közül a jel „belső helyet foglal el (tő vagy képző után következik). Megtűr maga mellett más jeleket (de szófajonként meghatározott módon). Például: hág-aim, legokos-abb-ak. Nem változtatja meg a szó paradigmatikus értékét, csak ugyanazon a síkon eltolja” (KESZLER: 2000, 59). A vizsgált szóbeli szövegben 1479 jellel (is) ellátott szóelőfordulást találunk. Ez az összes szóelőfordulás 11,9%-a. A birtokos személyjeleket egy kategóriának számolva nyolc jeltípus van képviselve szövegünkben: 1. Birtokos személyjelek 555 (37,5%), 2. -t, -tt a múlt idő jele 310 (21%), 3. -k (általános többes jel) 163 (11%), -/(birtokjel) 163 (11%) 4. -bb (fokjelek) 160 (10,8%), 5. -j, -s (felszólító mód jele) 52 (3,5%), 6. -na, -ne, -ná, -né (feltételes mód jele) 39 (2,6%), -ik (kiemelőjel) 37 (2,5%). A rag „szóalakzáró elem. Más toldalék tehát nem követheti. Csak egy lehet belőle. Képződén, képzős és jeles szóhoz egyaránt járulhat. Szófajkötő elem. Kötelező elem az igéknél és a főneveknél is. Hiánya esetén zéró morfémát veszünk fel. A ragok egyrészt morfológiailag jelölnek szintaktikai viszonyokat (pl. levelet ír, a kertben ül), másrészt az egyeztetésben van szerepük (pl. én írok, ezt a há%at, Pétert, a barátomat)” (KESZLER: 2000, 59). A ragok tehát külön részrendszert alkotnak aszerint, hogy milyen szófajhoz kapcsolódnak. A vizsgált szóelőfordulások közt 2631 névszóragos szóalak található (21,1%), és az alábbi 20 különböző névszórag fordul elő. 1. -t (a tárgy ragja) 547 (20,8%), 2. -ra, -re (hH) 386 (14,7%), 3. -n, -on, -en, -ön (hH) 323 (12,3%), 4. -ban, -ben (hH) 318 (12,1), 5. -nak, -nek (rH) 283 (10,8), 6. -val, -vel (t, eszk H) 178 (6,7%), 7. -n, -an, -en (mH) 142 (5,4%), 8. -nál, -nél (hH) 104 (4%), 9. -ról, -ről (hH) 63 (2,4%), 10. -kor (iH) 53 (2%), 11. -ka, -be (hH) 48 (1,8%), 12. -bog -heg, -bog (hH) 39 (1,5%), 13. -tói, -tői (hH) 33 (1,3%), 14. -/(mH) 23 (0,9%), 15. -ul, -ül(mH) 21 (0,8%), 16. -bál, -bői (hH) 20 (0,8%), -ig (hH) 20 (0,8%), 17. -ért (cH) 18 (0,7%), 18. -sgor, -sger, -sgör (szH) 9 (0,3%), 19. -vá, -vé (ermH) 3 (0,1%). Ha a 2631 magán névszóragot hordozó szóalak számához hozzáadjuk a 2158 igealak számát (hisz elvileg minden szövegbeli igealak egy ragozási paradigma tagja), akkor 4789 szóalak tekinthető ragozottnak (38,4%), (természetesen ebben benne vannak az igeragozás zéró morfémás alakjai is). Tekintettel arra, hogy ebben a kis elemzési kísérletben nem volt célunk foglalkozni az elhangzott szöveg mondattani és szövegtani jellemzőivel, mégis azt el kell mondanunk, hogy a szabályosan szerkesztett egyszerű és összetett mondatok mellett a riporter gyakran 55
