Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
LŐRINCZ GYÖRGY A véleménynélküli ember Lőrincz György 1946-ban született Kápolnásfaluban. Legutóbbi kötete: A szív hangjai. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2014. A véleménynélküli ember én vagyok, Kacsó Ignác, ez a történet pedig arról szól, hogy sajátítottam el a hallgatás technikáját. A hallgatás technikája pedig az, hogy szembenézel azzal az emberrel, akivel beszélsz, mindig a szemét fixírozod, és komoly, nagyon komoly képet vágsz, mintha amit éppen hallasz, a világ legfontosabb dolga lenne, s közben néhanéha azt mondod, igen, igen, való igaz, teljesen igaza van, vagy csak bólogatsz, mert a legtöbb ember nem a te véleményedre kíváncsi, a legtöbb ember a saját véleményét akarja hallani, leellenőrizni, felmutatni, a legtöbb ember kijelentő módban beszél, s ugye a kijelentő módban beszélő emberrel nem lehet beszélgetni, mert mit lehet például arra válaszolni, mikor Zapcsák úr azt mondja: hogy na, Kacsó úr, hát igazam van-e, hogyha én azt mondom, hogy az egész RMDSZ nem ér egy rakás sz.. .t, hát mondják meg őszintén, erre mit lehet mondani, vagy hogyha Zapcsák úr azt mondja: egyszer biztos, hogy ma szép időnk volt Kacsó úr — és ezt este kilenc órakor mondja, amikor már majdnem lement a Nap, és egész nap egy fia bárányfelhő se volt az égen, csak kékség és kékség, olyan, mintha az ég egy fordított tenger lenne, mondjuk az Egei-tenger a Boszporusz és a híd nélkül, és aznap olyan meleg volt, s szél se rebbent, hogy a levegő annyira mozduladan volt, hogy neki lehetett támaszkodni, hát persze, hogy az ilyen kijelentésekre nincs amit válaszolni, mert Zapcsák úr tulajdonképpen egy monologizáló ember, aki nem társalogni akar, konverzálni, jó magyar szóval, hanem hallgatókat keres magának. No persze, nem Zapcsák úr miatt lettem én véleménynélküli ember, mert persze, hogy szerettem én is beszélni, „csillogtatni azt a csepp eszemet, ami van”, ahogy a feleségem mondta, hanem pontosan amiatt, akire maguk is gondolnak, kedves olvasóim, igen, őmiatta. S akkor már tiszta sor ugye az is, hogy véleménynélküli ember nyolcvankilenc előtt lettem, amikor még diszpécser voltam egy gyárban, s minden reggel végig kellett menjek az üzemcsarnokokon, s ez is, az is rám kérdezett: - No, Kacsó elvtárs, mit szól Ceauşescu elvtárs, Népünk Nagy Fia, a Kárpátok Géniusza tegnap esti beszédéhez? S abban az időben ugye mindennap volt egy tegnap este, nem kellett a feleségemnek se gondolkodnia, hogy 11
