Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Események, évfordulók
Nincs erdő nélküled, nélkülünk nincs Magyarország, tűleveleid illegesd, injekciózd az ország sorsát valami szépre, ami nincs, burkolózz barna gyümölcsbe, de ha hó lesz, vedd föl a zöldet, öltözködj havazásba, lehelj rám örökzöldet. A Hymnumak ezt az örökzöld szeretetét és védelmét Ágh Istvánnak a Kölcsey Társaság a mai napon a Kölcsey-emlékplakett elismeréssel köszöni meg, itt, a szatmárcsekei református templomban, a Kölcsey-család címere előtt. A József Attila-, az Arany János-, a Kossuth-díjak, a Nemzet Művésze s más kitüntetések mellé tisztelettel adom át a Kölcsey nevét és arcát viselő díjat Ágh Istvánnak, jó egészséget, víg esztendőket kívánva életének, további, a nemzetért szóló sikereket alkotásainak. Tisztelettel kérem fel Művész Urat a díj átvételére, majd a magyar kultúráról szóló gondolatainak előadására. Szatmárcseke, 2016. január 17. ÁGH ISTVÁN Válasz hazulról Micsoda boldogító perceket köszönhettem a hazaszeretnek, hány alkalmat, mely szívdobogtató meglepetést okozott idegenben, ahogy a magyar zászló rám köszönt, az anyanyelv megszólított az utcán, s ha világnyelven szárnyalt a siker, sírva fakadt a himnuszban a honvágy. Aztán szégyenlős lett a szeretet, valaki mindig elsápadt miatta, s tudatta, hogy hallgat valamiért, én is tudtam, hogy vár a pillanatra, de hogy milyen kíméletlen velünk, most tudhattuk meg ajkunk harapdálva, mint a család a háború alatt, mikor anyjukat meggyalázni látta. Egy illúzió megint elbukott, lassan elfogy az idő a reményre, torba fulladt aranylakodalom másnapján forr a méreg, dől a szégyen, 100
