Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)

Történelem

erdődi várat, melyet a Habsburg párti csapatok védtek, csaknem két hónapon keresztül ostromolta a török és az erdélyi hadsereg. A védők végül feladták, de fordult a kocka, és hamarosan visszafoglalták. A hosszan tartó ostrom, az erős tüzérségi támadások a védműveket és az épületeket súlyosan megrongálták, javításukra már nem került sor, így romos állapotban maradtak, a várat teljesen felhagyták.

1711 után Erdőd, valamint a hajdani Drágfi uradalom jelentős hányada Károlyi Sándor gróf birtokába került. O itt szeretett volna magának rezidenciát kialakítani, ezért az 1720- as években nekikezdett a régi vár újjáépítésének, illetve kastéllyá alakításának. A barokk kastély elrendezése a középkori alaprajzot követte: ugyancsak négyzet alakú volt, sarkain tornyokkal. A kastélyt kettős palánksor és egy árok vette körül, amelyen híd vezetett át, két oldalán őrházakkal. A két déli torony nagyobb volt, ezen az oldalon nyílt a kastély kapuja, amely fölött szintén torony állt. A kaputorony ormán óra volt, a homlokzatot aranyozott elemek díszítették. A magas barokk fedél — főleg a tornyok gömb alakú sisakjai — impozáns megjelenést kölcsönött az épületnek. A boltozott kapubejárat a négyszög alakú belső udvarba vezetett. A keleti és az északi szárnyon nyitott árkádok voltak, a boltozat alatt tárhelyeket alakítottak ki. Pincék a déli, keleti és nyugati szárnyak alatt voltak. Károlyi Sándor halála után tulajdonosai a kastélyt már nem lakták, az épület az erdődi uradalom jószágigazgatóinak székhelyeként szolgált. A 19. századra csak egy szárny maradt használható állapotban, ebben lakott Szendrey Ignác jószágigazgató, Petőfi Sándor jövendőbeli feleségének, Júliának édesapja. Idővel ez az épületrész is romos állapotba került, de a költő emléke előtti tiszteletből 1896-ban újjáépítették a tornyot. A felújítás — neoromán elemeinek köszönhetően - romantikus megjelenés kölcsönzött a toronynak, valójában ez maradt a hajdani kastély egyetlen látható része. A 120 éve végzett felújításnak sem lett a barokk kastélynál jobb sorsa, a torony egyre romosabbá vált a gondoskodás hiánya miatt. A 2010- ben elkezdett feltárás és felújítás célja a két déli torony helyreállítása és a romok állagmegőrzése volt. Az épületegyüttes többi része a jövőben lesz helyreállítva.

Nem zárulhat jelen áttekintés anélkül, hogy szó ne essen Szatmár váráról. A hagyomány és a történeti irodalom többnyire három erődítményt köt Szatmárhoz. Korban az első az Árpád-kori ispánsági központ, amelyet írott forrásokból ismerünk, de pontos helye bizonytalan. Az azért majdnem biztos, hogy mai tudásunk szerint a vár nem lehetett Szatmárnémeti város területén, mivel sem nyomait nem lehet megfigyelni, sem számot tevő kora Árpád-kori leletanyag nem került elő. A második erődítmény az 1460 körül Mátyás király által építtetett királyi castellum, amely a Szamos két ágának összefolyásánál állhatott, és egy négyszög alaprajzú épület volt, sarkain kerek tornyokkal. Szatmár harmadik vára a királyi Magyarország 16. század közepétől kialakított török elleni végvár vonalának legkeletibb elemeként épül ki 1565-ben, öt füles-bástyával, szabályos alaprajzi elrendezésben, Cesare Baldigara olasz hadmérnök-építész tervei alapján. Mint ilyen, helyzete speciális, ugyanis nemcsak a török elleni végvár, hanem egyben a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség közötti határvár is. Helye a 18. század során beépült, létére mára már semmilyen földfelszíni jelenség nem utal. A vár régészeti kutathatósága a beépítés következtében roppant korlátozott, ennek ellenére alkalom nyüt néhány helyen megfigyelni a bástyák alapozását, valamint azonosítani a vár elhelyezkedését.

Az alföldi város mai képébe nehéz bármilyen várat beleképzelni, pedig Szatmár és Né95