Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Történelem
pátaljai önkormányzat és a református egyház bevonásával. A világi építészet terén elsősorban a vármegye keleti felének nagy részét kitevő aranyosmeggyesi és bélteki-erdődi uradalmak központjaként, a birtokos családok rezidenciájaként szolgáló két várról, azaz castellumról vagy udvarházról érdemes szólnunk. Az előbbi a Szamos mentén és az Avasságban több tucat települést egyesített. A 13. század végén került a Pok nembéli Móric család kezére, melynek tagjai ettől kezdve meggyes (alja)inak nevezték magukat. Az uradalmat a szinyéri vár köré szervezték, de a nagy kiterjedésű uradalom központjává a mezővárossá fejlődött Meggyes helység vált, melynek piacán épült kastélyt először 1484-ben említik. Az uradalom nagyobb részét a kastéllyal leányágon a Báthori család szerzi meg 1492-ben, a Móric család magvaszakadtával. A Báthoriak három ága 1520-ban osztozik meg az örökségen, ekkor az aranyosmeggyesi kastély/udvarház uradalmával együtt a család Somlyói ágához került. A Báthori család fiágának kihaltával szállt a kastély tartozékaival - anyja révén — Lónyai Zsigmondra, akihez köthető a ma álló kastély(rom) építése. A Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelem közveden környezetéhez tartozó Lónyai Zsigmond tanácsúr és diplomata, Kraszna, majd Bereg vármegye főispáni tisztségét viselte. A Bethlen trónra lépte után meginduló építkezési hullám, magának a fejedelemnek és környezete főurainak megrendelésére, az olasz késő reneszánsz építészetének elméleti elképzeléseit megvalósító szabályos alaprajzú kastélyok sorozatát hozta létre. így Aranyosmeggyes 1630 körüli évtizedben kiépülő kastélya Alvinc, Nagyvárad, Radnót, Csíkszereda és Gyergyószárhegy főúri rezidenciái közé illeszkedik. Az erdélyi kötődést a kolozsvári kőfaragó-műhely jellegzetességeit mutató ajtókeretek jelzik, az ablakkeretek tagolásában és díszítésében pedig — a többnyire a királyi Magyarországhoz tartozó Szatmár vármegye határ-helyzetéből adódóan — felvidéki hatások is kimutathatók. A Lónyai-féle átépítés előtti udvarház vagy kastély épületéből egy évszámmal és Báthori címerrel ellátott kőfaragvány származik. A Lónyai-féle kastélyt árokkal, a sarkokon ágyúállásokkal bővített földsánccal erődítették meg. Mára a kastély épülete szomorú romos sorsra jutott, a külső védművek már egyáltalán nem látszanak a felszínen, viszont geofizikai módszerekkel sikerült megfigyelni az elbontott kerítőfalat és bástyákat. Hasonló műszeres felmérésekkel vizsgáltuk a túrterebesi Perényi-kastély és a tamásváraljai vár védműveit a már említett közös múzeumi pályázatok keretében. A Bükkalja falvait felölelő erdőd-bélteki uradalmat 1385-ben nyerik el adományként a Drágfi család ősei. A birtokos család rezidenciája és az uradalom központja előbb Bélieken volt, de az egykor itt állt udvarház nyomtalanul elpusztult. Erdőd csak a 15. század második felétől válik a birtokosok rezidenciájává, a várat 1487-ben építtette Drágfi Bertalan, Mátyás király legbizalmasabb embereinek egyike, későbbi erdélyi vajda. A 2010-ben végzett régészeti kutatások során előkerültek a középkori épületek maradványai. Az ekkor kiépített vár négyszögű elrendezésű volt, minden sarkán egy-egy toronnyal, valamint egy kaputoronnyal. A középkori várból származó számos kőfaragvány mellett több reneszánsz motívumokkal díszített faragvány került elő. így nyilvánvaló, hogy a várat aló. század első évtizedeiben felújították, ekkor az épület díszítéseit a korai reneszánsz stílusában alakították ki. A mohácsi csata utáni zavaros időkben az erdődi várat védművekkel látták el, a korabeli krónikák szerint egy szárazárok vette körül és ágyúkkal felszerelt bástyái is voltak. 1565 nyarán az 94
