Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)

Társművészetek

matot, és mi büszkék lehetünk arra, hogy ez Szatmárnémetiben ér véget.

Magától értetődően merül fel a kérdés, hogy mennyire egységes, összeillő és összeálló ez a kettős tárlat, amelyet egy házaspár hozott ugyan létre, de a műfaji, kifejezésbeli különbségek mellett alkatilag két, egymástól eltérő hangvételű, hangsúlyú életművel találkozhatunk itt. A közös élmények, küzdelmek, örömök és csalódások, sikerek és kudarcok hasonlósága miatt számomra a fentiek ellenére a kezdetektől egységesnek tűnt és tűnik ez az anyag.

A művészek számára számadás, a néző számára kivételes esztétikai élmény Erdei Anna és Zagyva László visszatekintő tárlata, de ezzel együtt, vagy ezen túl egy olyan nemes emberi tartással, erkölcsiséggel, igényes élet- és világszemlélettel találkozhatunk az alkotásokon, amelyeknek köszönhetően megértésre és megszívlelésre méltó üzenetté nemesedik itt minden a ma és megítélésem szerint a holnap számára is.