Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
LÁNG ZSOLT Nevek a házfalon Láng Zsolt 1958-ban született Szatmárnémetiben. Legutóbbi kötete: Szerelemváros és más történetek. Kalligram Kiadó, Budapest- Pozsony, 2013. Nem tudtam erről a házról, jóllehet éveken keresztül ott jártam el előtte, szinte naponta. A házról természetesen tudtam, csak a keramittéglás falára felírt neveket nem vettem észre. Életem első huszonvalahány évét Szatmárnémetiben éltem le, de ezekről a nevekről még csak nem is hallottam. Név, régies írással, mellette vagy alatta évszám. A születésé? Tíz, tizenöt évvel ezelőtt vettük észre, hogy ott vannak. Talán valamelyik családtag olvasott róluk az újságban. Állítólag a deportáltak írták fel búcsúzóul, de ez biztos nem igaz, mert a gettóból az állomásra a város szélén vonultak a transzportok, ráadásul csendőrök, szuronyos csendőrök felügyelete alatt. Nem, a nevek egészen máskor kerülhettek a téglákra. Talán a gettóba való áthurcolkodáskor... Nem, akkor sem maradt idő ilyesmire. Talán akik hazatértek a lágerekből, azok kevesen írták fel az elpusztultak nevét. Talán. Ki-ki a maga szeretteit, férjet, feleséget, szülőt, gyermeket, barátot. Máris indulok, elsétálok a házig. Régóta nem jártam itthon, s akkor is csak kevés időre álltam meg. Öt perc séta a Vajai utcától a Láncos templomig. Schönveisz Ernő, 1904, aztán egy másik, Fleisch Irma, 1908. Az újságban egyszer azt írták, hogy a falat lakkal bevonták. Ennek már nyoma sincs. Ráadásul valamilyen hlás festéket kentek rá, alig látszanak a nevek. Bróker-cégek és fogadóirodák működnek itt, cégtáblaerdő virít a járdáról nyíló bejárat fölött, illetve vastraverzeken a ház sarkán. Sapkás suhanc cigarettázik a lépcsőn, ellenségesen méreget, amikor elkezdem böngészni a neveket. Tovább indulok, a posta felé, majd a volt zeneiskola előtt visszafordulok, és ismét megállók a ház előtt. Katz Simon, 1912, nahát, ő most múlt százéves. Hirtelen megint megjelenik a sapkás, most már végképp gyanús lehetek neki, lelép a lépcsőről, elindul felém. Nincs kedvem magyarázkodni, megfordulok, átvágok a Láncos templom mellett a Református Gimnázium oldalára. Onnan nézek vissza a házra. Kálvin tér 1. szám, vagy ahogy a román többségű városi tanács elfogadta, Jean Calvin tér. Azelőtt Pacii, magyarul Béke tér. Itt található a református városmag, a templommal, a négyszázötven éves gimnáziummal. Ide torkollik a Kazinczy utca, érinti a kis tér nyugati szélét, majd tovább fut a Főtér felé. A Főtér egyik oldalát Zsidókorzónak nevezik. A négyzet alakú Főtér 4
