Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Évforduló: Jászi Oszkárról Nagykárolyban
a hitét vesztett magyar, az elszegényedett nemes, ki megveti az „úri” hivatal rongypompáját, s ellene szegül az önáltatás, a hazugságok uralmának. Legyen bár mégoly paradox is, ha az erkölcsi értékeket nézzük, de a tény maga kétségtelen: Berzsenyi és Kölcsey óta Ady az első magyar költő, ki „gyászos magyar hibákat”, foltokat lát kora arculatján és mélységes szomorúsággal nézi, ami körülte végbemegy. Költészetében újra feltámadnak Széchenyi szólamai a nemzethalálról, a magyar parlagról.” Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következett, Bp. 1926. 315. 11. „Tisza István liberális volt ugyan, végzete azonban többé nem újítást, hanem a tévútra jutott fejlődés feltartóztatását jelölte ki tragikus feladatául. Épp az jellemzi a viszonyok egészségtelen voltát, hogy a legkiválóbb sem tehet már egyebet, mint hogy napi munkát végez az adott helyzetben : késleltet, de nem gyógyíthat többé. Liberális elvekből, jól tudjuk, lehetetlenség tömör, vízálló, széllel és zivatarral dacoló töltést emelni. A gátakat is, melyeket Tisza István emelt, csakhamar áttörte az ár, mert anyaguk, melyet e nagy magyar hatalmas igyekezettel egymásra halmozott, omló homok: illúziókkal átitatott idegen liberalizmus volt.” Uo. 325. 12. Raffay Ernő: Szabadkőművesek Trianon előtt, Budapest 2011; Uő.: Harcoló szabadkőművesség - küzdelem a katolikus egyház ellen. Budapest 2011; Uő.: Szabadkőműves béklyóban - Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899-1905) Kárpátia Stúdió, Budapest 2014; Uő.: Szabadkőműves zsoldban. Ady Endre és a szabadkőművesség II. (1905—1908), Kárpátia Stúdió, Budapest 2013. 13. Az 1910-ben induló Világ című polgári radikális napilaphoz is kezdettől fogva csatlakozott. S bár a Nyugattal meglévő szerződése nem tette lehetővé, hogy más lapban tegye közzé verseit, a lapindításkor is egyértelművé teszi a Jászival való elvbarátságát. „Én valóban egész örömmel állok a Világ mellé, ha erről szó lesz. Közös ügyünk, közös harcunk, közös vágyunk, még akkor is, ha ki kellene maradnom belőle.” 14. Vezér Erzsébet: Jászi Oszkár Ady-képe. Irodalomtörténet. 1980. 2. 526-537. http://epa.oszk.hu/02500/02518/00222/pdf/EPA02518 irodalomtortenet 1980 02 526-537.pdf 15. Jászi Oszkár, Ady és a magyar jövő, Huszadik Század 1919. 1-5. Szerkesztői megjegyzés: Jászi Oszkár politikai tevékenysége évtizedekkel halála után is vitára ad alkalmat. Nagykárolyi évfordulós rendezvényünk párja volt a Jászi Oszkár külpolitikai Társaság által szervezett március 6-i budapesti emlékkonferenciának. Mindkettőnek célja a huszadik század eleji politikus és gondolkodó alakjának a megidézése és szembesítése a ma élőkkel. Az általunk közölt, Nagykárolyban bemutatott előadás közlésével precedens szeretnénk teremteni a Jászi-életmű újraértelmezéséhez, előítéletektől mentes megvitatásához. Szerkesztőségünk nyitott további színvonalas és az életművet átfogó tanulmányok közlésére. 119
