Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Évforduló: Jászi Oszkárról Nagykárolyban
A baloldali szocikkal a Nyugat felé bajos operálni, de ők maguk sem akarnak kiállani, mivel látják ugyan a mérsékeltebb orientáció szükségét, de nem mernek teljesen lemondani a semi-bolsi frazeológiáról. Végül, és ez a legfontosabb: a Te álláspontod, melyet Kunfival közöltél, olyan, hogy azt sem a jobboldali, sem a baloldali szocik, sem mi nem vállalhatjuk. Emigrációt csak Nyugat felé érdemes szervezni. Kelet felé csak egyetlen szervezet képzelhető el, mely már léteik, s melynek koncertjében mi részt venni nem tudunk. Hogy a magyar kérdés Keletről oldódjék meg, az ma nagyon valószínűtlen. De ha egész biztosnak is látnám, akkor se építenék rá politikát. Kelet- és Közép-Európának teljes bolsevizálása olyan vérözönt, anarchiát és gazdasági összeroskadást jelentene, melyet csak kalandorok vagy tudatlanok, vérszomjas desequilibráltak vagy megvadult rabbijelöltek vezethetnek. Ha ez az eshetőség bekövetkeznék, esdve kérnélek, hogy tartsd magadat attól távol, s hogy nagy és tiszta nevedet őrizd meg a Jövőnek és az alkotó politikának.” Jászi az elképzelt demokratikus koalíció vezérének Károlyit akarta megtenni. Nem mérte fel, hogy Károlyi, aki 1915 végétől 1919 márciusáig Magyarország legnépszerűbb embere volt, 1920-ban már mindinkább megosztó személyiség. Miután ragaszkodott Károlyihoz, legnagyobb problémája Károlyi lebeszélése kommunista kapcsolatairól. Ez sikerült, miután a KP 1925-ig passzív maradt Magyarországon. A következő nehéz probléma az volt, s erről sok szó esik a Jászi-levelezésben, hogy miután az emigráció nem elég erős, fel lehet-e használni Horthy megdöntéséhez Prága és Belgrád segítségét. Ezt több emigráns hazafiatlannak tartotta s emiatt szakított Jásziékkal. A problémát az oldotta meg, hogy miután Benes látta a Horthy-rendszer megszilárdulását, visszakozott az ígért komoly segítségtől. Jászi erről a következőket írta Károlyinak 1922. március 24-én: „Benes (a bécsi csehszlovák követtel. (H. T.) a következő üzenetet küldte: O nem lát lényeges különbséget Horthy és az emigráció külpolitikája között, mert azt hiszi, hogy ha az emigráció hazakerül, ő sem fog más politikát folytatni, mint integritásos politikát. Az emigráció különben is nem alkalmas tárgyaló fél, mivel áüépte azt a határt, melyet egyeden emigrációnak sem volna szabad hazája közvéleményével szemben átlépni. Emellett úgy látszik, hogy az emigrációban nincs meg a kellő tehetség egy megfelelő külpolitikai akció folytatására, mert elmulasztotta a legszükségesebb propagandát: az angol ésfrancia propagandát. Ezért ma oly erős Horthy a Nyugaton. Annyira erős, hogy alig hiszi, hogy az általunk tervezett választójogi akció valami eredményre vezessen. Mégis nem zárkózik el annak mérlegelése elől, hogy a kisebbségi kérdés felhasználásával nem lehetne-e valami diplomáciai lépést keresztülvinni. De nem ígér semmit, mert lojális és őszinte akar maradni az emigrációval szemben, s nem akarja azt eszközül felhasználni, s később eldobni... B. fenti nyilatkozata csak annyiban novum, hogy ezúttal cinikus őszinteséggel beszélt. Mégis ez a rideg elutasítás alkalmas arra, hogy újra revízió alá vegyük politikánkat, s fölvessük a kérdést, nem volna-e jobb, ha igen szerény körben is, de teljes függetlenséggel dolgozni, s egyszerre venni fel a harcot úgy Horthy, mint minden dunai reakcióval szemben?” Jászinak még néhány csalódásra volt szüksége ahhoz, hogy ezt a szerényebb célkitűzést is feladva végleg Amerikába távozzon. A következő, politikailag passzív időszakából csak 100
