Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Losonczi Léna: Aki ieccaka legieny... (mese)
Aki ieccaka legieny ... (mese) Losonczi Léna (Szamosszeg) Élt, volt a Kraszna és a Szamos szögletében meghúzódó faluban egy mulatós szép szál legieny. Bizonyos Balog Bódi. Jóravaló, rendes fiú vót, szeretett dógozni, de még jobban szeretett mulatni. Telivót a lelke szebbnél szebb nótákkal, ami mind ki akart szabadulni belőle. Ezért járt el esténként a falu egyetlen kocsmájába, hogy ott kidanolhassa magából mindazt, ami szívében öröm, bánat, csalódás, szerelem, hála... vót. Mert a nóták ezt mind kifejezték. A Pruma Gabi hegedűjének pedig mind a négy húrja oly szépen tudta kísérni szíve érzelmeit, hogy beleremegett abba még a száraz fa ága is. Ez a Pruma Gabi olyan jó cigánymuzsikus vót, hogy a naményi Csipke étterembe is elhíjták nem eccer lakodalomba. Na a mi Balog Bódink hűségesen járt a mezőre dógozni. Hakellett kapálni, ha kellett aratni, ha kellett kaszálni...Hanem amikor istenigazából belemelegedett a mulatásba, mert a barátok nótáját is csak el kellett ám danolni, akkor a hajnal is ott találta őket a kocsmában. így van ez most is, mikor pirkad az ég alja. Még összeölelkezve, egymás vállát fogva nótázik a falu legszebb 7 legienye, jobb kezükkel erősen hadonászva a levegőben, belép a kis füstös helyiségbe az öreg sánta Balog. A Bódog apja. Aki nem volt egy bőbeszédű ember, ezért soha nem is veszekedett a fiára, csak gyengéden megkocogtatta annak vállát görbebotjával, majd a botját az ajtó irányába tartotta. Ekkor Bódog szépen megindult előtte hazafelé. Út közben sem sokat beszéltek. Mindössze ennyi hangzott: - Reggel kaszáni kell a lucernát. Bódog bólintott. Hazaérve felmászott nyári fekvőhelyére, a szénapadlásra, s az ott hagyott pokrócon hason végignyújtózott. Dúdolt még magában egy-két sort a benne rekedt dalból. Hogy: Szamosszegi ződ erdőben van egy fa, a jó Isten tudja mi terem rajta, terem rajta hű szerelem párjával... Ekkor még megjelent előtte Zsuzsika arca, két szép fekete szeme, de mán el is nyomta az álom. Hanem hamarosan bicegő lábával felmászott apja a nyikorgó létrán, s botjával megütögette fia hátát. Csak ennyit mondott : - Aki ieccaka legieny... majd lefelé mászva még hozzátette: - Legyen legeiny nappal is! Bódog megdörzsölte álmos szemét, de mán mászott is le a létrán. Gyorsan kimosta az itató vályúnál kissé kába fejéből a bor hatását, elvette 98 anyja kezéből a tarisznyát, és a kaszát vállára kanyarítva indult a lucemafődre. Komótosan leült, megkalapálta a kaszáját, majd végignézett a lucemafődön. Jó egy tábla lucerna vót. A korai szellőben hajladoztak a tömzsi lila virágok, még harmatos volt a növény levele. Legalább jól vágja a kaszám - gondoota. Kalapját a főd végében lévő fa ágára akasztotta, majd a tábla jobb szélén erős, ütemes mozdulatokkal kaszálni kezdte a lucernát. Kissé fáradtnak érezte magát, inkább csak a fejét nehéznek, de azért dúdolgatott magában. Az Akácos út... vót egyik kedvenc nótája, mert hogy ott lakott a kökény szemű jány. Bárcsak eccer a Zsuzsika ablaka alatt eldanolhatná! Ha Pruma Gabi kísérné hegedűjével! Csak meglágyúna a szíve annak a jánynak! Már a tábla közepe felé járt, mikor megállt, megnyomogatta a derekát, megtörölte homlokát, s hallgatózott. Mintha emberi beszédet hallana! Körüünézett, de senki emberfiát nem látott a határban. Tán a főd alól jön ez hang? Ahogy a kaszájára dűlve figyelt, hát a kasza szép fényes lapján valami kis mocorgást látott. Tán egy mezei egér! - gondoota. De nem egér formájú vót, még csak nem is szürke, hanem valami makk forma. Lehajolt hát, hogy jobban megníezze, mert a hang is onnét jött.- Köszönöm, köszönöm, hogy nem vágtad le a makk-kalapomat. Mert tudod, alatta van a fejem is. Úgy eebámút Bódog erre, hogy még a száját is eetátotta. Mert csak egy kis barna makkot látott, de az beszélt ám! Hogy kerüsz ide? - kérdezte meglepődve.- A szárnyas szolgám hozott. 0 visz engem oda, ahol szükség van rám.- És? ... Most mit csináljak veled?- Te semmit. De mert életben hagytál, én teszek neked szívességet, feküdj le, aludj, addig elvégzem helyetted a munkát. Lekaszálom ezt a kis tábla lucernát.- Tee? Beszélni tucc, azt hallom, de kaszáni!? Még magáhoo se tért Bódog a nagy csudálkozástól, csak megdörzsölte a két szemét, hogy ébredjen má fel. De olyan álom telepedett rá, de olyan ám, hogy alig bírta magát kivonszolni a főd végiben lévő fa alá. Ott aztán lefekütt, s úgy elalutt, mintha agyonverték vóna. A kalapja alatt mán javában izzadt a feje búbja, mert nagy
