Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Dr. Bodnár Zsuzsana: A hagyomány szigete. Egy szamosszegi lakóház története
Az, átrendezett tisztaszoba berendezése napjainkban (alaprajz) A fentiekben leírtak is bizonyítják, hogy egy-egy ház berendezésénél különböző korú, készítésű, állapotú bútorokat használtak. A tisztaszobában kaptak helyet az előkelőbbnek, becsesebbnek tartott bútordarabok, melyekkel leginkább reprezentáltak. A lakószobában pedig a régebbi, illetve a legújabb, jól funkcionáló bútorok kerültek. A parasztság nagy részét kitevő kis- és középparasztok, ha ki is cserélték egyes bútordarabjaikat, összességében az 1980-as évekig, sőt mint a bemutatott példa is mutatja, egészen napjainkig megőrizték a régiesebb bútorokat, különösen a házak hagyományos berendezését. Özv. Kása Aibertné a tisztaszobában Nyári konyha (kiskonyha) A mindennapi élet színteréül szolgáló nyári konyha (kiskonyha) padlója földes volt. A bejárattal szemben helyezkedett el a tüzelőberendezés, a berakott téglaspór, rajta különböző méretű vaslábosok és vasfazekak. Balra, a fal mellett az ágy. A falba épített faliszekrény (fallyuk) szolgált a tángyérok, evőeszközök, edények tárolására, de itt volt a helye a megszelt kenyérnek, a süteménynek is. A fallyuknak ajtaja volt, hogy a benne elhelyezett dolgokat „ne szállja a por”. A sarokban álló telázsin tárolták az edényeket, később ez került be a konyhába. Az ajtó mögött állt a mosdóállvány a lavórral, mellette egy veder, a falon tükör, mellette kefe- és fésűtartó. Egy szegen nadrágszíj a borotva élezéséhez. A kinyitott ajtó takarta a mosdót. így volt praktikus, mert ha valaki mosakodott a nyitott ajtó mögött, a többiek az udvaron tartózkodtak, s nem látták. Az ajtótól jobbra állt a karos láda, ami ülő- és tároló alkalmatosság volt egyszerre. Az asztal az ablak előtt állt, széket nem tartottak mellette, mert így „jobban hozzá lehetett férni”. Közös étkezéskor a kiskonyha közepére húzták, s a helyiségben lévő székeket tették mellé, azokra ültek. Ezek a székek napközben az ágy előtt, illetve a fallyuk alatt és a fásládánál álltak a fal mellett. A konyha berendezéséhez tartozott még a falifogas, a fásláda, a fali petrólámpa és a karos láda végében, a sarokban elhelyezett cirokseprü. A sütőházat, mint a neve is mutatja, sütéshez használták. A nyári konyha végében helyezték el, külön fedél alatt, mivel később építették. Az ajtaja az udvar felől volt, kifelé nyílott a jobb helykihasználás miatt, ablaka nem volt. Benne állt a téglából rakott kemence, bevakolva, fehérre meszelve. Ebben sütötték a kenyeret, melyet nem itt, hanem a konyhában dagasztottak és kelesztettek. A kemence mellett tárolták a kenyérsütő lapátot a kenyér bevetéséhez, a kaparót a hamu kiszedéséhez, az élőkét, a kemence ajtaját, a vesszőseprüt. A sütőházban, a kemence sarkába volt beépítve az üstház. Ezt is téglából rakták, benne az üst. Nem rézből, mert azt csak a lekvár főzéshez használták, hanem pléhből. Abban főzték meg az állatoknak, disznóknak a moslékot, a krumplit. Az üstház ajtó nélküli építmény volt, egy nyílás szolgált a tüzelő behelyezéséhez. Magassága annyi, hogy az üst alatt jól elférjen a tüzelő, s járja a láng körbe az üstöt. Itt a földben egy kupát, mélyedést alakítottak ki, hogy legyen bőven hely a tüzelőnek. 95
