Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Dr. Bodnár Zsuzsana: A hagyomány szigete. Egy szamosszegi lakóház története
Tornácoszlop tartó vastalp SPITZ MÓR NAGYKÁROLY felirattal árvízkor kicserélték őket a ma is meglévő egy nagy ablakra. A tornác az utca felé zárt, s ablak található rajta. A négy fa tomácoszlopot vas oszloptartóba helyezték, melyeket a feliratuk szerint Spitz Mór készített Nagykárolyban. Irénke néni lányának visszaemlékezése szerint: „a tomácoszlop lábát lánykorunkban kályhacsillaggal kentük be, majd később fáradt olajjal, hogy szép legyen”. A tornác eredetileg téglával volt lerakva, majd az ’50-es években mozaiklapra cserélték. A villanyt az 1960-as évek elején vezették be, előtte petróleumlámpával (hólyaggal, függőlámpával) világítottak. A falu lakosságát az ’50-70-es években olyan életmódváltozások kísérték, amelyek látványosan tetten érhetők a lakásbelsők megváltozásában, a közvetlen tárgyi környezet átalakításában. Mindezt bizonyítja, hogy a ház mai formája 1951-ben alakult ki. Ekkor építették hozzá egy fedél alá a kamrát, alatta pincével, a padlásfeljáróval, pincelejáróval, és az istállót (tehenólat), melyet két ablakkal és verécével láttak el. Ehhez toldották külön fedél alá, az istálló falához támaszkodó, deszkából és pallóból készült, keskenyebb és alacsonyabb szekerszént (szekérszín), a fásszént (fatároló), a karámos disznós ólakat és a tyúkólat. A beltelket kerítésekkel részekre osztották. A belső kerítések régen kóróból, sövényből készültek. Eredetileg az utcára palánk, majd faágasok közé feszített, alul-felül deszkával szegett drótkerítés volt, ma pedig drótkerítés vaskapukkal. A nyári konyha a lakóházzal szemben, kissé hátrébb (az istálló vonalában), azzal párhuzamosan állt, végében a sütőházzal. Ezt a kiskonyhát 1990- es években bontották le, szerepét a lepadlásolt füstös konyha töltötte be, melyet egy deszkafallal választottak le. A lakóház alaprajzi beosztását, helyiségeinek számát, azok egymáshoz való viszonyát, funkcionális tagolódását, s ennek történeti változását a mindenkori gazdasági-, társadalmi viszonyok határozzák meg.7 Szatmár paraszti társadalmának differenciáltsága nemcsak a lakóházak építészeti kivitelezésében, hanem a térbeosztásban is megnyilvánul. A bemutatott lakóház soros elrendezésű, kétvégű ház, melynek alaprajzi tagolódása: szoba (felsőház) + pitvar, füstház (lepadlásolás után konyha)+ szoba (alsóház), ami tisztaszobaként funkcionál, + kamra + pincelejárat + istálló egy fedél alá építve + gazdasági épületek külön fedél alá építve. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vagyoni helyzet nem annyira a lakóház nagyságában és berendezésében, mint inkább a gazdasági melléképületek számában és minőségében mutatkozott meg.8 Külön épült a nyári konyha (kiskonyha), mely a nagycsalád életének színtere volt tavasztól őszig. Tornác A tornác különböző termények alkalmas szárítóhelye (itt történt a napraforgó- és, paszulyszárítás, diószárítás, régi harisnyában itt szárították a kapormagot, babot, hogy ne essen bele a zsizsik), de emellett helye volt itt a itt lócának, gyalogszéknek, s hozzá tartozott nyáron a kiságy is. A tornác mennyezetére a gerendákhoz és gerendavégekhez rúdtartókat erősítettek, ezekbe a kötözött tengerit, bokros tengerit tartó rudak kerültek. Ma árúd elsősorban ruhaszárításra szolgál. A házba az egyszerű faoszlopos tornácról van a bejárat. A tomácoszlop kezdetleges fafaragással díszített, melyet fehérre meszeltek be. Szatmárban a református falvak házai mind kívül, mind belül hófehérek voltak, legfeljebb csak a legaljuk volt arasznyi magasan sárga földből készített mázzal vagy fekete illetve barna festékkel végig húzva.9 Az utóbbi negyven évben praktikussága miatt (nem látszik rajta a kosz), a hengerelt fal terjedt el. Ma ennek a háznak a tornác fala hengerelt, ugyanolyan, mint a lakószobáé. Az egyszerű bejárati ajtó sima, fából készült. Pitvar (konyha) A tornác közepe táján van a bejárati ajtó, 7 Dám László: Lakóházak a Nyírségben. Debrecen, 1982, Studia Folkloristica et Ethnographica 6. 67 p. 8 Erdész Sándor: Nyírség. Budapest, 1974, Gondolat Kiadó. 140 p. 9 Csiszár Árpád: Néprajzi emlékek Beregböl és Szatmárból. Debrecen, 2002, Ethnica Kiadás. 11 p. 90
